Bemutatkozás

Karácsony Gergely vagyok, a Párbeszéd Magyarországért elnökségi tagja.

E-mail: gergely.karacsony@parlament.hu

Találkozzunk a Facebookon

Videók

Friss

Nincs megjeleníthető elem

Miért aljasság a regisztráció? 2.

2012.09.21. 00:15 bontópál

Az előző bejegyzésben igyekeztem bemutatni, hogy az előzetes regisztráció bevezetésével egy jól működő regisztrációs rendszert rombolnánk le, és ezzel „felzárkóznánk” az Egyesült Államokat hosszú évtizedek óta feszítő, rosszul működő rendszerhez.

Kérdés, hogy miért tennénk ilyen őrültséget? A kormánypárti érvek egyik része valamiféle technikai szükségszerűségként állítja be a javasolt rendszert. Leginkább Kósa Lajos jött azzal a szöveggel, hogy a határon túliaknak, a külföldön dolgozó magyaroknak és a nemzetiségeknek mindenképpen regisztrálnia kell és az egységes szabályozás érdekében a többiekre is ki kell terjeszteni a rendszert. Navracsics Tibor pedig arról értekezett a Heti Válaszban, hogy az egyéni választókerületekre épülő rendszerekben a billegő körzetekbe történő átjelentkezések miatt fennáll a választás manipulációjának a veszélye és ennek kiszűrése érdekében van szükség a regisztrációra. Mindkét érv tökéletesen ellentétes a józan ésszel és a nemzetközi tapasztalatokkal.

szavazo-nem-voksturista.png

(a kép forrása)

A Kósa féle dumával kapcsolatban a Politcal Capital találó hasonlattal írta, hogy ez olyan, mintha torokfájásra hashajtót és járógipszet írna fel az orvos. Merthogy egy kétségkívül létező helyzet  – a  külhoni és nemzetiségi magyarok regisztrációjának szükségessége – , és a fideszes terápia – ne csak a nagyjából félmillió külhoni, hanem a nyolcmillió belföldi is regisztráljon – között az ég világon semmilyen okozati összefüggés nincs. A fideszes alelnök az egységes bánásmód követelményére hivatkozik, ezt azonban pont ők rúgták fel azzal, hogy a tavaly december 23-án elfogadott (egyébként szintén gyalázatos) választójogi törvényben a határon túliaknak csak egy szavazati jogot adtak, szemben a belföldiek két (egyéni és listás) voksával.

Kósáék meglehetősen unortodox felfogást képviselnek. A választójog egyenlőségét megbontják, helyette a technikai szabályokat akarják egységesíteni. Ott tesznek különbséget, ahol  az elfogadhatatlan és ott akarnak egységességet, ahol az értelmetlen.

A világon szinte mindenhol érvényesül az az alapelv, hogy csak azoknak okozzunk adminisztrációs terhet, akik esetében az a földrajzi-fizikai korlátok miatt feltétlenül szükséges. Egy nemzetközi tanulmány megfogalmazásában:  „A külhoni szavazás általában aktív regisztrációval jár még azokban az országokban is, ahol egyébként belföldön automatikus regisztáció van érvényben, hiszen a kormányzatnak kevés más eszköze van arra, hogy számon tartsa a határon túli kisebbséget”. Eljárási szempontból szinte mindenhol különbözik a külhoni és a belföldi voksok szabályozása. Portugáliában a belföldiek 1999 óta automatikusan regisztrálódnak, a külföldieknek viszont aktívan regisztálniuk kell, ha részt kívánnak venni a választáson (egyébként pusztán a tartós kint-tartózkodás miatt nem kötelező regisztrálniuk magukat). Olaszországban annyiban más a helyzet, hogy ott az állampolgároknak a kiköltözés idején – szavazási szándéktól függetlenül – értesíteniük kell a helyi konzulátust. A külhoniak közül aki így regisztrált, annak nem kell már külön a választás miatt, aki azonban valamiért nem, az addig nem voksolhat, amíg ezt nem pótolja. A japán helyzet a portugálra, a svéd pedig az olaszra hasonlít, mindössze azzal a különbséggel, hogy ebben a két országban a parlamentben nincs állandó képviselőjük a külhoniaknak. Horvátországban személyesen lehet szavazni a külhoni horvátoknak az elsősorban Boszniában és Szerbiában felállított szavazóhelységekben. A határon túli horvátok számára a tényleges részvételüktől függő külön kvóta van a Sabor-ban. A regisztráció a belföldieknek automatikus, a belföldi lakcímmel rendelkező külföldön tartózkodóknak kötelező, tartósan külföldön élőknek viszont csak akkor kell regisztrálni, ha elköltöztek. Noha a bonyolult horvát szabályozás nem problémamentes, az egyértelmű, hogy a regisztráció tekintetében ésszerű különbözően szabályozni a különböző helyzetű állampolgárok részvételét.  Ausztráliában pedig belföldieknek kötelező, a külhoniaknak nem kötelező szavazni. A jelenlegi magyar szabályozás ebbe a nemzetközi gyakorlatba illeszkedik, hiszen a lakóhelyüktől távol szavazóknak, a külföldi nagykövetségeken és konzulátuson szavazóknak előre be kellett jelenteni részvételi szándékukat – tehát ilyen értelemben nekik eddig is kellett regisztrálni.

A második érv Navracsics Tibortól származik. „Minnél specifikusabb területi szempontból egy választási rendszer, annál fontosabb a szavazat leadásának helye, illetve az ezzel kapcsolatos szabályozás. – írja a politológus végzettségű miniszter.  Ezzel arra céloz, hogy akkor van értelme átjelentkezni (máshol szavazni) és ezzel befolyásolni a választási végeredményt, hogyha a voksok összesítése területi elv (megyék, egyéni választókerületek) alapján történik – és valóban, a jelenség 2010-ben Magyarországon is ismertté vált, Szanyi kapitány jóvoltából. Navracsics Tibor érve azonban az előzőhöz hasonlóan sántít: az átjelentkezésekhez köthető választási manipuláció kizárásához egyáltalán nem szükséges az általános regisztráció bevezetése. Bőven elég, ha csak a lakóhelyüktől távol szavazóknak kell jelezniük előre, hogy máshol akarnak szavazni és így a lakóhelyükön távol is a saját körzetük jelöltjeire szavazhatnak (külön számukra előkészített szavazólapon). Így nincs visszaélés, sem olyan botrányosan hosszú sorok, mint 2010-ben. A benyújtott javaslat kezeli is ezt a problémát. Csak arról nem győz meg senkit sem, hogy ezért miért kellene a lakosság maradék 98 százalékának is regisztrálni?

Egész egyszerűen nem igaz, hogy bármilyen technikai érv szólna a regisztráció mellett, hiszen a meglévő problémák mindegyike orvosolható e nélkül is. Az összes szakmainak álcázott érv csak süket duma. Az, hogy ezeket nem is gondolják komolyan, az abból is látszik, hogy korábban ennél fennköltebb indokkal jöttek elő. Valami olyasmivel, hogy növelni kell a választói tudatosságot és ezzel a választás komolyságát. Meg, hogy így majd még többen szavaznak. Még mielőtt agyvérzést kapnánk, vegyük egy percre komolyan ezeket az érveket. A következő bejegyzésben igyekszem azt is bebizonyítani, hogy ezek is kapitális marhaságok.

424 komment · 4 trackback

Címkék: Címkék

Miért aljasság a regisztráció? 1.

2012.09.20. 00:00 bontópál

A Fidesz kedden benyújtotta a választási eljárásról szóló törvényjavaslatot. Ha egy konszolidált európai demokráciában élnénk, egy ilyen törvény aligha érdekelné az embereket. A választás technikai részleteit tartalmazza ugyanis, a választási eljárás tisztaságát pedig – gondolhatnánk – senki nem akarja meghekkelni. Kis hazánk azonban sajnos nem a konszolidált európai demokráciák közé tartozik. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy jó eséllyel a választási eljárási törvény fogja a parlamenti ciklus hátralévő részének legnagyobb társadalmi vitáját kavarni.

A vita tétje nemes egyszerűséggel az, hogy 2014-ben Magyarországon teljes mértékben szabad lesz-e a parlamenti választás. Véleményem szerint, ha a törvényjavaslatnak megfelelően bevezetik az előzetes regisztrációt, akkor nem.

Tudom, ezek kemény szavak. Aki ilyen következtetésre jut, annak alaposan alá kell támasztania a mondandóját. Ezt meg is teszem. Az elkövetkező napokban 5 blogbejegyzésben mutatom be, hogy miért aljasság bevezetni a regisztrációt. Le fogom írni, hogy a regisztráció bevezetése mellett felhozott Fideszes szöveg miért hazugság. Hogy a bevezetése mellett technikai érvek nem szólnak, az nem növeli a választói tájékozottságot, ellenben a választási részvétel mesterséges visszaszorítása rendkívüli károkat okozhat. Végül arról fogok írni, hogy a regisztráció bevezetése csak az egyik manipulatív eleme a Fideszes választási machinációknak. 

voterregblog-395x395.jpg

Nálunk is szeptemberben lesz a regisztráció? (a kép forrása)

Első körben azonban tisztázzuk, hogy mi is az előzetes regisztráció és a Fideszes javaslat hogyan viszonyul a nemzetközi tapasztalatokhoz. Az egyértelmű, hogy az állam csak akkor tudja a szabad és tisztességes választásokat lebonyolítani, ha pontosan tudja, hogy kik azok a választók, akik rendelkeznek választójoggal. Ezeknek a polgároknak a listája a választói névjegyzék.

Az európai országok többségében a regisztráció állampolgári szempontból automatikus, a választói névjegyzék frissítése és gondozása az illetékes hatóság feladata (passzív regisztráció). Magyarországon eddig megfelelően működött a névjegyzék (ahogy azt a most benyújtott törvényjavaslat is elismeri), mégis egy olyan rendszerre állunk át, ahol nemcsak egy alkalommal, hanem folyamatosan regisztrálni kell – ez még az aktív regisztrációt alkalmazó országok között is szigorú elvárásnak számít.

Az sem jelent feltétlenül érdemi könnyítést, hogy on-line és levélben is lehet regisztrálni, hiszen az ügyfélkaput még az internetezőknek is csak egy kisebb része használja, levélben való feliratkozásra pedig csak két hét áll majd rendelkezésre a választóknak, ráadásul bő fél évvel a választás előtt, amikor sokakat egyáltalán nem fog érdekelni az egész. További szigorítást jelent, hogy a választás előtti 15. napon lezárul a regisztráció, így a nem regisztrált állampolgároknak nem lesz lehetőségük reagálni a kampány utolsó két hetében történt eseményekre. Végképp jogvesztő lenne az úgynevezett „feliratkozási időszak” bevezetése: e szerint csak négyévenként, szeptembertől áprilisig lehetne regisztrálni, aki kimarad, az négy évre lemarad. Igaz ez az elem feltehetően csak véletlenül került be a törvényjavaslatba – a jogszabály-előkészítés kaotikus voltát mutatja, hogy az egyik beterjesztő, Kósa Lajos is rosszul tudta, hogy mi szerepel a saját javaslatában. Az eredeti javaslatban szereplő elképzelés egyébként a világon sehol sem létezik, a szigorúbb, folyamatos regisztráció is azt jelenti, hogy ugyan minden választás új regisztrációt igényel, de erre mindig meg is van a lehetősége a polgároknak. Bárhogy is lesz, az állam kezdeményező szerepe így is szokatlanul korlátozott lenne: ugyan a kormány egy gyenge lökést adna a folyamatnak egy augusztusi levéllel, de aztán postafeladással együtt két hetünk lenne arra válaszolni.

ábra.jpg

(az ábra forrása)

A fenti  ábra szemlélteti a regisztráció különböző formáit – az eredeti ábrába behelyezve Magyarország régi és új helyét is. Az európai országok szinte mind az automatikus regisztráció hívei. A Fidesz által – tévesen – emlegetett francia példa azért helyezkedik a passzív regisztrációs országokhoz közelebb, mert 2001 óta már az új (18 életévüket betöltött) generációknak sem kell regisztrálni, amennyiben részt vesznek a kifejezetten az ő számukra szervezett állampolgári tájékoztató napon. Franciaországgal ellentétben Nagy-Britanniában folyamatos reigsztráció van, de ezt csak a több száz éves hagyományok indokolják és így is jól működik: szinte minden háztartás regisztrálni szokott (2008-ban a választásra jogosultak 97%-a).  Kanadában az éves adóbevalláson is lehet regisztrálni, és a választás napján is  be lehet jelentkezni. A regisztráció annyiból áll, hogy az adóbevalláson van egy üres négyzet (checkbox), amit be kell x-elni. Ausztráliában minden első választó automatikusan megkapja a formanyomtatványt, az előre megfizetett válaszborítékkal. A fiatalok 17 és 18 éves korukban születésnapi üdvözlőlapot kapnak a választási hatóságtól, a középiskolákban pedig egy hetes tájékoztató kampányt szerveznek. Mexikóban egyszeri regisztráció van érvényben, azonban regisztrációs kártya személyazonosításra is alkalmas, ráadásul a választási hivatal munkatársai a hagyományosan elmaradottabb vidékeken személyesen keresik fel az állampolgárokat, hogy regisztráljanak.

Látható tehát, hogy még az aktív regisztrációs országokban is minden eszközt bevet az állam, hogy minél kevesebb ember maradjon ki a választásból (Mexikóban 2005-ben 95, Kanadában és Ausztráliában 2008-ban 93, illetve 92% volt a regisztrált választók aránya). Ha már a pozitív példákat nem sikerült átvenni, akkor a negatívat sem kellene: az egyetlen demokratikus ország az ábra  baloldalán, aktív pólusban az USA. Rejtély, miért kellene ebben követni az amerikai rendszert, amely az egyik legrosszabbul működő regisztrációs rendszer a világon.

Magyarán egy jól működő regisztrációs rendszert rombolnánk le, és ezzel „felzárkóznánk” az Egyesült Államokat hosszú évtizedek óta feszítő, rosszul működő rendszerhez. Ilyen őrültséget csak akkor tesz az ember, ha nagyon muszáj.  A fideszes képviselők szerint muszáj, mégpedig a határon túl szavazók miatt. Csakhogy ez egy kapitális hazugság. Erről fog szólni a holnapi bejegyzés. 

30 komment · 2 trackback

Lesz-e a múltunknak jövője?

2012.09.18. 11:02 bontópál

Van az az anekdóta, hogy amikor Churchill azt mondták, hogy a háború megnövekedett költségei miatt megszorításokra lenne szükség a művészetek és kultúra területén, akkor azt felelte, "akkor mi az, amiért harcolunk?" Mint tudjuk az Orbán-kormány is háborúban áll. Állítólag az EU-val, az IMF-el, a multikkal küzd a nemzeti önrendelkezésünk érdekében. Most azonban éppen az ellen indított háborút, aminek az érdekében annak idején Churchill szerint harcolni kellett: a nemzeti kulturális örökségünk ellen.

Bő másfél hete érkezett először a hír a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetéséről. Ahogy várható volt, a bejelentés óriási megdöbbenést váltott ki a szakmában – még kormányoldali körökben is. Ezen az sem segített, hogy azóta nyilvánosságra kerültek a KÖH utódjának számító „Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ”-tal kapcsolatos elképzelések is, tehát a megszüntetés átszervezéssé „finomodott”.

20070131kiralyutc.jpg

a kép forrása

Az átszervezés lényege, hogy az építészeti és régészeti hatósági feladatok, engedélyezések kiszervezésre kerülnek első fokon a járási, másodfokon pedig a megyei kormányhivatalokhoz. Az új intézménynél pedig „csak” a tudományos munka, műtárgyak védetté nyilvánítása, adat- és térképtárak, világörökségi, gyűjteményi és más funkciók maradnak. Így egy rendkívül súlyos probléma keletkezik az örökségvédelemben: a műemlékeknek egyszerűen nem lesz független szakmai védelme, a nevükben is a kormány kiszolgálását jelző hivatalok, meggyengített szakmai háttérrel pedig nem lesznek képesek ellenállni a különböző beruházói érdekcsoportok lobbierejének. 

Hiába védi az államtitkári kommunikáció azzal az átalakítást, hogy annak oka részben a gördülékenyebb döntéshozatal, részben pedig éppen a műemlékek hatékonyabb védelme, felújításuk lehetőségének meggyorsítása, egyszerűbbé tétele – azért a lóláb kilóg. Más nyilatkozatokban egyenesen a KÖH-re állítólag jellemző hivatali korrupció, pazarlás jelenik meg indokként, vagy az, hogy az örökségvédelem teljesíthetetlen feltételeket szab a beruházásoknál. De ha voltak is nehézkesen működő részei a rendszernek, vajon az egyetlen megoldás-e a rendszer teljes megszüntetése?

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nap-napi „aprómunkája” mellett látványos, és nagyon komoly szakmai eredményeket is ért el. A KÖH-nek köszönhető, hogy Hunvald György szocialista polgármester nem bonthatta le a régi pesti zsidónegyed többtucatnyi értékes, védett épületét és a régi gettófalat; vagy az, hogy a belváros történelmi városszövetébe nem éktelenkedett bele a Csipak-féle léghajó formájú óriás irodaház. A KÖH bonttatta le a gellérthegyi Citadella tövébe engedély nélkül épített magánteraszt, de emellett a KÖH engedélyezett és szakmailag felügyelt számtalan igényes műemléki felújítást – melyek közül tíz (!) azóta a rangos Europa Nostra-díjban részesült.

A régészet és műemlékvédelem lényegéből fakadóan a KÖH olykor bizony komoly akadálya volt egyes ingatlanfejlesztéseknek. Sajtóhírek szerint éppen ez lett a veszte: a kecskeméti Mercedes-gyár építésének helyszínére kiadott régészeti feltárási engedély magánál a miniszterelnöknél verte ki a biztosítékot. De hasonló folyamatok állhatnak a hivatal korábbi térvesztéseinek hátterében is: a július 1-jei törvénymódosításnak például, mely elvette a KÖH építéshatósági jogkörét, egyik beterjesztője éppen az a Borkai Zsolt volt, aki Győr polgármestereként a győri Dunakapu téren előkerült, egyedülálló reneszánszkori szögleterőd feltárt alapjai fölött tervez mélygarázst építtetni.

A sor nyilván még hosszan folytatható – a KÖH „bűnei” számosak. Már ha bűnnek nevezzük azt, ha egy hivatal teszi a dolgát – védelmezi nemzeti kulturális emlékeinket, óvja és elősegíti feltárásukat és gondoskodik az előkerült leletek fennmaradásáról és bemutatásáról. Ez egyébként az Alaptörvényből adódó kötelessége is. Az elmúlt két évben tapasztalt, az örökségvédelmet fokozatosan kizsigerelő folyamat mögül azonban más kép sejlik föl. Ahogy a Magyar Régész Szövetség is fogalmaz közleményében: „A műemléki és régészeti hatósági ügyek szakmai kontroll nélküli kezelése olyan ország képét rajzolja elénk, ahol az állam értékrendjében nem a nemzeti értékek, hanem az aktuális, helyi gazdasági és politikai érdekek állnak ez első helyen.

Sajnos ez van. A magát nemzetinek és konzervatívnak mondó kormány úgy lép át a nemzeti kulturális örökségünkön, mintha az a fejlődés akadálya lenne. Winston Churchill helyett Hunvald Györgyöt választották szellemi szövetségüknek.

1 komment

Címkék: Címkék

Külföldiek, feministák, labancok

2012.09.14. 09:12 bontópál

Hogy miért volt a családon belüli erőszakról szóló parlamenti vita a „legalja”, azt Szabó Tímea már megírta ezen a blogon. Most ott folytatom, ahol ő abbahagyta. A kormánypárti képviselők ostobaságoktól hemzsegő mellébeszélése, torz világnézete és cinizmusa ugyanis nem egyedi, még akkor sem, ha hétfőn este a Fidesz politizálásának színvonala valóban elérte eddigi mélypontját.

Nyilvánvaló, hogy ahogy a baltás gyilkos esetében, most is a fejétől bűzlik a hal: a Fidesz politikusai ebben a vitában is csupán azt az irányt követték, amelyet Orbán Viktor mutatott nekik. A családon belüli erőszaknak épp annyira okai a túl kevés gyermeket szülő nők, amennyire a magyar gazdaság problémáiért kizárólag a hazánk puszta létezését is nehezen viselő gonosz külföldiek a felelősek. A kormánypárti képviselők fejében ugyanolyan logika alapján következik a személyiségközpontú oktatáspolitikából a családon belüli erőszak, mint amilyen észjárásra hivatkozva a miniszterelnök „lelabancpártozza” az LMP-t, csak mert következetesen felhívjuk a figyelmet a Fidesz korrupciógyanús ügyeire, és ezzel úgymond veszélyeztetjük „a nemzeti nagytőkések” felemelkedését.
 
varfal.jpg
Zrínyi Ilona

De könyörgöm, a Közgép mitől is nemzeti? Attól, hogy a tulajdonosa Orbán Viktor barátja és volt kollégiumi szobatársa? Ezért kell elnyernie ennek a cégnek – egyébként sokszor olyan külföldi vállalatokkal közösen, mint például a Strabag – szinte minden jelentősebb állami közbeszerzést? Mi a kormányfő válasza minderre? Az, hogy aki fel meri tenni ezeket a kérdéseket, az nem magyar érdekeket szolgál. Ez a gondolkodásmód vezet azokhoz a véleményekhez is, amelyek szerint hazafiatlan az a nő, aki nem szül elég gyereket a nemzetnek, hanem önmegvalósítani és emancipálódni (értsd: megélni) próbál. Így fog előbb-utóbb utolérni a nemzetellenesség vádja mindenkit, aki nem a gazsulál Orbán Viktornak.

A helyzet valójában az, hogy a Fidesz vezetőinek egyáltalán nem fontos a nemzet, csak a nemzet vélt ellenségeinek megteremtése és céltáblába állítása. Orbán Viktor a saját maga által teremtett démonokkal harcol. Külföldiek, feministák, labancok – az ő szerepük, hogy állítólagos magyarellenességükkel felmentsék a kormányt minden hibája és ostoba döntése alól.

Ha a kormány tudná, mi a hazaszeretet, nem használná fügefalevélként a nemzet fogalmát arra, hogy eltakarja a saját tisztességtelenségét. Ha a Fidesz képviselőinek fontos lenne a magyarság, nem kaparnák elő a történelem szemétdombjáról azt az ósdi nézetet, amely szerint a nők egyetlen hazafias kötelessége, hogy szüljenek 3-4 gyereket – akinek meg nem jött össze, érezze magát kitaszítva a nemzetből (vö. a Rákosi-korszak jelmondatával: „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség!”).

Azok gondolkodnak így, akiknek fogalmuk sincs a nemzetről. Számukra a több magyar nemzetibb, a nagyobb ország magyarabb. Mintha a nemzet mennyiségi kérdés lenne, és nem önmagáért kellene szeretni. Mint például a gyerekeket.

6 komment · 1 trackback

Címkék: Címkék

A feminista picsák vesszőparipája? Szabó Tímea írása

2012.09.11. 18:05 bontópál

Vendégszerzőnk, Szabó Tímea írása, a családon belüli erőszakról szóló parlamenti vitáról

A tegnap esti családon belüli erőszakról szóló parlamenti vita nem azért volt a legalja, mert a Fidesz nem támogatta az önálló büntető tényállássá emelést. Ezt már korábban is tudtuk, hiszen a Navracsics-Répássy páros a civilekkel való egyeztetés után eredetileg beemelte a Büntető Törvénykönyv tervezetébe a hozzátartozók közötti lelki bántalmazás tényállását, amit a Fidesz/KDNP frakció (a szocialisták támogatásával) az utolsó pillanatban megtorpedózott. Van úgy, hogy a kormány álláspontja szembemegy a Fidesz frakcióéval – jött Navracsicstól a válasz, amikor az emberi jogi bizottság ülésén megkérdeztem, hogy mi történt.

szt.parlament.jpg

Szabó Tímea a parlamentben

Szóval, ez nem volt annyira meglepő. Mint ahogy az sem, hogy a Fidesz simán figyelmen kívül hagyja közel 105 ezer ember aláírását és akaratát, hogy a parlament ÉRDEMBEN tárgyalja a témát. A kormánynak nem számít, hogy az emberölés áldozatául esett nőknek több mint felét jelenlegi vagy volt férjük illetve élettársuk ölte meg, és az sem, hogy Magyarországon több mint 1 millió nő élt már át valamilyen formában fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által. A testi erőszakot megélt nők 55%-a, a szexuális erőszakot megélt nők 44%-a a támadás során súlyos sérüléseket szenvedett, beleértve zúzódásokat, nyílt sebeket, csonttöréseket vagy fej- és arcsérüléseket. A jelenség szinte teljesen látens, az esetek több mint 90%-a sosem derül ki.

Mindez nem volt újdonság. Amitől viszont ez a vita a legalján koppant, az a suttyó, macsó, egy kocsmába is kínos diskurzus miatt volt.

Először is annyi bátorság sem volt a kormányban, hogy számos kérésnek engedve TV-közvetítés idejére tegye a vitát, amikor neadjisten a közvélemény is követheti, hogy ki mit gondol erről a súlyos társadalmi problémáról. Ehelyett sunyi módon este 10-kor tárgyaltuk 6(!) fideszes és kdnp-s képviselő részvételével, akikből – mint kiderült – kettő az utána következő agrártörvény vitájára várt.

Az a 6 db Fidesz/kdnp-s annyit bírt kitolni magából a vita során, hogy "az asszonyoknak, a hölgyeknek és különösen a fiatal hölgyeknek a legfontosabb hivatásuk az, hogy gyereket szüljenek.” Ezt Varga István mondta. Aztán – folytatta – ha megvan a 3-4 gyerek, majd mindenki megvalósíthatja magát, és a nők is mehetnek dolgozni. Erre jött a frappáns kdnp-s válasz, hogy tulajdonképpen, ha a nők többet szülnének, akkor nem lenne családon belüli erőszak sem. Mindeközben a hátam mögött egy sárga inges – számomra ismeretlen – fideszes azt óbégatta kétségbeesetten, hogy „DE HÁT KIHALUNK… ÉN NEM TUDOK SZÜLNI!”. Ekkor már a tetőfokára hágott a hangulat, és a kdnp-sek is megérezték, hogy eljött az idő egy jóízű szdsz-ezésre. Az egyikük nyomott is gyorsan egy 2 percest, és diadalittasan közölte, hogy a családon belüli erőszak a liberális oktatásnak, azaz az önök (mármint az LMP) szellemi elődjének köszönhető, hiszen régen a gyerekek még tisztelték a szülőket és a pedagógusokat. Végül az i-re a pontot a jobbikos Szávay tette fel, és a vita arra konkludált, hogy ez az egész – amúgy nem létező – probléma tulajdonképpen a feminista picsák vesszőparipája. A levezető elnökként funkcionáló Latorcai egyetlenegyszer szólt hozzá, amikor is rendreutasította a páholyban ülő Halász Pálmát – a népi kezdeményezés elindítóját – és kolléganőit, akik néha megtapsoltak egy-egy ellenzéki hozzászólást.

Hát kb. ennyi. Köszönjük, kedves kormánypárti képviselők! Jó volt ide visszatérni a nyári szünet után.

46 komment

Címkék: Címkék

Én kérek elnézést!

2012.09.04. 17:19 bontópál

Ma közleményben tiltakoztam az ellen, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) a közterületi reklámkampány lebonyolítása érdekében folytatott zárt eljárásban csupán két, Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó cég vehetett részt. A 20 millió forintos megbízást végül az a Publimont nyerte, amelyik a kormányváltás előtt még veszteséges volt, de a kormányváltás óta – más Simicska érdekeltségbe tartozó cégekkel együtt – az állami hirdetések közel 90 százalékát vitte el, és amely tavaly több mint 1 milliárd osztalékot fizetett ki a tulajdonosoknak – Simicska Lajosnak és Nyerges Zsoltnak, a Fidesz két rettegett gazdasági háttéremberének.

 
A röhejes közbeszerzési eljárásnál csak a közleményemre adott MTVA reakció volt mulatságosabb. Az MTVA komoly erőket sorakoztatott fel a kommunikációban, hiszen Várhegyi Attila, Szolnok jogerősen elítélt Fideszes polgármesterének cégét bízták meg kommunikációs tanácsadással. A cég láthatóan meg akar dolgozni a pénzéért, hiszen az MTI-nek kiadott közleményüket visszavonták, és pontosították. Alább a második körben kiadott közlemény, amiben az aláhúzással jelölt fél mondat került be javításképpen.
 
Az MTVA visszautasítja Karácsony Gergely LMP-s frakcióvezető-helyettes alaptalan vádjait, és felszólítja, hogy tartózkodjon a rágalmazástól.
    A tények ismeretének teljes hiányában nyilatkozó politikus konkrétumokat hallgat el, és olyan véleményt fogalmaz meg, amely köszönő viszonyban sincs a valósággal.
    Karácsony Gergely elfelejti nyilatkozatában megemlíteni, hogy a közterületi médiafelhasználásra vonatkozó közbeszerzés egy keretösszeg felhasználását teszi lehetővé, azaz nem elköltendő, hanem felhasználható összegről szól. Az MTVA a műsoros kommunikációhoz használ közterületi reklámhelyeket, amennyiben azt szakmai szempontok indokolják.
    Ugyanakkor sértő és alaptalan az a vád, mely az MTVA gazdálkodását érinti, ugyanis az MTVA a törvényi előírásoknak megfelelően készíti el mérlegbeszámolóját, és teszi közzé adatait a megfelelő időben és valamennyi közbeszerzési eljárását professzionális közbeszerzési szakértők igénybevételével folytatja le és az eljárási formát minden esetben  a közbeszerzési törvény előírásainak megfelelően választja meg.
    Karácsony Gergely e nyilatkozatával ugyanakkor megsértette az MTVA több mint kétezer munkatársát is, akik tisztességesen, legjobb tudásuk szerint végzik évek óta munkájukat.
    Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy Karácsony Gergely a sértésekért sosem fog bocsánatot kérni, ezért megtesszük helyette: "Az MTVA vezetése Karácsony Gergely otromba és sértő kijelentéseiért elnézést kér valamennyi munkatársától. Kérjük Önöket, nézzék el a képviselő meggondolatlanságát."
 
Külön örömmel tölt el, hogy a beszúrt fél mondat tanulsága szerint az MTVA professzionális közbeszerzési szakértők segítségét veszi igénybe, így lehet az, hogy minden reklámmal összefüggő közbeszerzési eljárásban a Simicska érdekeltségek nyertek. Azonban a közlemény téved. Én nagyon szívesen elnézést kérek az MTVA minden dolgozójától – leszámítva talán a vezetőket.
 
Elnézést kérek tehát a közmédiában dolgozóktól:
  • a közel ezer munkatárs, köztük Pulitzer-díjas és más kiváló újságírók kirúgása miatt,
  • hogy a vezetőik képesek voltak olyanokat is kirúgni, akik a közmédia új arculatát reklámozó hirdetéseken is szerepeltek,
  • hogy politikai komisszárokat ültettek a nyakukba, akik olyan súlyos sajtóetikai vétségek elkövetésére kényszerítették őket, mint a Cohn-Bendit ügy, a Lomniczi-ügy vagy Ángyán Józsefet lejáratni akaró MTI közlemény,
  • a teljesen értelmetlen átszervezésekért, amik csak nehezítik a szakmai munkát,
  • hogy a vezetőik olyan külsős munkákra pocsékolják az adófizetők pénzét, mint a senki által nem nézett, viszont 2 milliárdba kerülő Marslakók,
  • hogy a tisztességes közmédiáért éhségsztrájkolókat idegőrlő zenék bömböltetésével akarták megtörni.
És még sorolhatnám. Lenne bőven miért elnézést kérni. Talán nekem is, hogy mindezt nem tudtuk megakadályozni. De Böröcz Istvánnak és Szalai Annamáriának biztosan.

8 komment

Közgép-Strabag, két jóbarát

2012.07.10. 17:46 bontópál

Ma lemondásra szólítottam fel a Közbeszerzési Hivatal elnökét, ugyanis rendre az az eljárás a közbeszerzési pályázatokon, hogy a Közgép – Simicska Lajos és Nyerges Zsolt cége – vagy egyedül indul és nyer, vagy mások is indulnak, de akkor is nyer. Ez nem is lenne baj, ha ő adná a legjobb árat, de sajnos az a nagy helyzet, hogy akkor is nyer, ha ő vállalja a legdrágábban a munkát.

Margit-híd fejújítás, Közgép-Strabag-A-HÍD Építő Zrt konzorciummal (a kép forrása)

A kormány és a Fidesz sajtóosztálya is fontosnak érezte, hogy reagáljon a sajtótájékoztatómra. A kormány közleményében a következő olvasható:

„…a Közgép a 2002-2010 közötti szocialista-szabad demokrata időszakban erősödött meg a piacon, más cégekkel ellentétben munkájával kapcsolatban kifogás nem volt, és az elmúlt öt évet tekintve ma sem bír nagyobb részesedéssel, mint például a hazai építési piacon szintén jelenlévő Strabag.”

A Fidesz, egész pontosan Selmeczi Gabriella közleménye viszont azzal próbálkozik, hogy összemossa az ellenzéki pártok kritikáját, és azokat az előző kormányok által preferált Strabag érdekvédőjeként mutassa be.

„Összeállt a Strabagot Védő Koalíció. ….  A Strabag Olajfa Koalíció pártjaival ellentétben örülünk annak, hogy magyar tulajdonú, Magyarországon foglalkoztató, és Magyarországon adózó cégek nyernek el megrendeléseket egyre nagyobb számban".

Egy kis zavar támadt a kormányerőben, hiszen hogyan lehet az állami pénzekből működő építési piacon nagy szereplő az osztrák Strabag, ha a kormány azzal a nemes szándékkal tolja a milliárdokat a Közgépnek, hogy hazai tőkét erősítse.

A válasz nagyon egyszerű. A Közgépnek a Strabaggal szövetkezve sikerült lenyomnia és a tönk szélére juttatnia a hazai riválisait. Számos zsíros állami megrendelést ugyanis a Strabaggal, vagy annak magyarországi leányvállalataival alkotott konzorciummal nyert meg: a HVG múlt heti száma szerint a kormányváltás óta az uniós forrásból finanszírozott építési beruházásokból 17,29 százalék esik a Közgépre és 13,65 a Strabagra.

Ezért teljes képtelenség azt állítani, hogy labanc politikát folytat és a Strabag érdekeit védi az, aki tisztességes közbeszerzéseket követel. És akkor arról még nem is szóltam, hogy a Közgép másik kedvenc konzorciumi partnere a Demszky Gábor egykori kabinetfőnöke által vezetett cég.

Na, ennyit a fülkeforradalomról.

1 komment · 1 trackback

Szoci pártlap Fidesz támogatással?

2012.07.06. 12:38 bontópál

A Médiatanács Klubrádió elleni szánalmas és átlátszó akciója újra a napnál is világosabbá teszi, hogy a csak Fideszes tagokból álló testület bármilyen eszközt képes bevetni a magyar sajtószabadság megregulázása érdekében. Időközben a háttérben zajlik egy másik történet, aminek legalább ekkora hatása lehet a hazai nyilvánosságra: a Népszabadság kicsinálása.

Szalai Annamária, a Médiatanács elnöke régóta feni a késeit a legolvasottabb ellenzéki napilapra. A médiahatóságnak elvileg kevés eszköze lehet a nyomtatott lapokra, ám a Népszabadság piaci alapon való fenntartható működését a Ringier és az Axel-Springer fúziója tette volna lehetővé. Na ez volt az, amit a Szalai Annamária minden eszközzel megakadályozott.

nepszabaccsag.jpg

Kezdődött azzal, hogy a 2010 végén bekerült a médiatörvénybe, hogy a versenyhivatal mellet a médiahatóság is szakhatósági szerepet kapott médiaügyekben, ráadásul visszamenőleges hatállyal, már a folyamatban lévő ügyekre vonatkozóan is. (Egyetlen ilyen ügy volt.) Aztán folyatódott azzal, hogy a Médiatanács törvénysértő módon úgy változtatta meg az ügyrendjét, hogy ebben, a magyar nyomtatott sajtó szerkezetét alapvetően meghatározó ügyben nem a testület-, hanem annak elnöke, Szalai Annamária dönthet.

És döntött is. A két médiakonszern lap-portfóliójának összeboronálása Közép-Európa-szerte nagyrészt már megtörtént, Magyarországon azonban az NMHH eddig keresztbefeküdt a megállapodásnak - leginkább arra hivatkozva, hogy az új médiakonszern piaci erőfölénybe kerülne. Egy szakértői elemzés szerint a döntés azért abszurd, mert nem vette figyelembe azokat a piaci folyamatokat, amelyek meghatározóak a lappiac működése szempontjából, így az olvasottság folyamatos csökkenését, illetve a reklámbevételek erőteljes szűkülését.

A szakértők már akkoriban is azt pedzegették, hogy a kérdést véglegesen az fogja eldönteni: mit gondol a miniszterelnök (által kiszemelt Annamária) arról, mi lenne a Fidesz számára előnyösebb és a Népszabadság számára hátrányosabb megoldás. Merthogy a dilemmát alapvetően a vezető politikai napilap sorsa jelentette/jelenti, efelől senkinek ne legyen kétsége.

És most megszületett a zseniális (mert a Népszabadságot kinyíró, ám baloldalról mégis támadhatatlan) megoldás. Azt hallani, hogy a fúziót engedélyezik, de csak azzal a feltétellel, ha a Népszabadság kimarad a buliból, és a Ringier megszabadul a laptól, méghozzá olyan módon, hogy jelképes összegért visszaadja a Szabad Sajtó Alapítványnak (de facto az MSZP-nek). A Ringier nagyjából 10 milliárd forintot veszít a bolton - piaci pletykák szerint ennyit költött annak idején a részvénytöbbség megszerzésére -, de a svájci tulajdonosok számára fontosabb, hogy végre létrejöhet a közös cég az AS-sel. A Népszabadság pedig a magyar politika és a közélet egyik legfontosabb véleményformáló orgánumából pártlappá minősül, ennek minden üzleti, szakmai és politikai vonzatával. A Népszava példája mutatja, hogy egy ilyen lépés milyen következményekkel jár: a hirdetők számára az ellenzéki pártlapok nem léteznek, a szerkesztőség a tulajdonos párt jóindulatától függ, napi gyakorlat a szerkesztésbe történő beleszólás, a fizetések elmaradása stb.

Az ügyletnek két nyertese lesz: a Fidesz és az MSZP. Az egyik eltakarítja az útból a legtekintélyesebb "kritikai" lapot (mert a Népszabadság tekintélyét épp a viszonylagos függetlensége biztosította eddig), a másiknak az ölébe hullik egy hatvanezres példányszámú napilap. Mindenki más - a közélet, a nyilvánosság, a sokszínű tájékoztatásra vágyó olvasó és az egész magyar sajtó - veszíteni fog.

Hab a tortán, hogy a Ringier és az AS portfóliójának egyesítését a legkevésbé épp a Népszabadság zavarta eddig. Az AS nincs jelen az országos terjesztésű politikai napilapok piacán, vagyis ezen a területen a két cég együttes részesedése a fúzió után sem nő. Ahol viszont mindketten érdekeltek - például a magazinpiacon - ott a médiahatóság semmilyen kifogást nem támaszt az egyesülés ellen.

Mindez ma még csak sok forrásból megerősített szakmai híresztelés, de akár napokon belül valóság lehet, újabb bizonyítékát szolgáltatva annak, miért volt hatalmas hiba egyetlen pártra, és annak teljhatalmú vezetőjére bízni a médiairányítást. Na meg persze az országot.

 

68 komment · 3 trackback

Marslakók vagy demokrácia?

2012.05.21. 10:01 bontópál

Hogy miért veszélyes és demagóg Orbán Viktor javaslata a pártok állami támogatásának felfüggesztéséről, azt a múlt héten megírtam én is, Scheiring Gábor és Jávor Benedek is. Legyünk azonban most konstruktívak. Vegyük egy percre komolyan, hogy a miniszterelnök valóban azért vonná meg a pártok támogatását, mert nehéz anyagi helyzetben van az ország – de valóban csak egy percre higgyük el, hiszen nyilvánvalóan nem igaz. Ennek szellemében útjára indítok egy mozgalmat, nevezzük ezt a Végtelenül Idealista és Konstruktív Tanácsok Országunk Rendbetételéért (VIKTOR) mozgalomnak. Ennek keretében arra tehetnénk javaslatot, hogy milyen más forrásból vonhatnánk el azt a nagyjából két és fél milliárd forintot, amit a pártok kapnak a költségvetésből.

marslakok_jakso.jpg

a kép forrása:

Az én javaslatom a következő: az évi közel 70 milliárd forint állami támogatásból működő Médiaszolgáltatás-Támogató és Vagyonkezelő Alap állítsa le a Marslakók című, a köztévében futó szappanoperát. Mint az sorozat producerével, Jáksó Lászlóval készült, majd a letiltás ellenére is a Magyar Narancsban megjelent interjúból kiderült, a sorozat egy epizódja nagyjából bruttó 7,5 millióba kerül, tehát éves szinten közel kétmilliárdot fizetnek az állampolgárok  a sorozatért. Ha ehhez még hozzávesszük a sorozat reklámkiadásainak a költségeit, akkor már nagyjából helyben is vagyunk. A Marslakók leállítása aligha okozna fájdalmat a magyaroknak, hiszen a köztévében főműsoridőben futó műsorok közül messze ezt nézik a legkevesebb, kifejezetten lefelé húzva az előtte futó műsorokban megalapozott nézettséget.

Jáksó László - aki soha nem tagadta, hogy a miniszterelnök főtanácsadójával, Habony Árpáddal való barátsága segítette hozzá az üzlethez - bizonyára nem örülne ennek. De hát istenem, nem tehetünk mindenkinek a kedvére. Ha választani kell a demokrácia és egy alacsony nézettségű szappanopera között, akkor nem lehet kérdés, hogy melyiket válasszuk.

110 komment · 5 trackback

Megoldják „okosban”

2012.05.18. 15:58 bontópál

„Mondhatják azt is, hogy megvonják a pártok állami támogatását, mert a pártoknak úgyis milyen sok pénzük van. Az emberek 95 százaléka egyetértene vele, miközben katasztrofális hatása volna az egész demokráciára. Kormányról megszerzik, amit lehet, a többiek meg menjenek a vérbe.” Ezt 2010 májusában nyilatkoztam a Magyar Narancsnak, amikor arról kérdeztek, hogy mire lehet számítani a Fidesztől.

Nem örülök neki, de könnyen lehet, hogy a jóslatom valósággá válik. Orbán Viktor ugyanis tegnap a Fidesz országos választmánya előtt felvetette, hogy 2013-ra és 2014-re függesszék fel a pártok állami támogatását. Azt egyelőre nem tudni, hogy Orbán komolyan gondolja és keresztül is viszi-e az ötletét a Fideszen, vagy csak belengette a dolgot, hogy aztán jó királyként elmondhassa, ő ugyan szerette volna, de a gaz pártok ezt nem támogatták. Mint egy falat kenyér, úgy kell Orbánnak egy gumicsont, amivel el lehet terelni a figyelmet az oligarchákról és a naponta bevezetett újabb adókról és megszorításokról. Viszont Isten irgalmazzon nekünk, ha Orbán valóban komolyan gondolja.  Ezzel ugyanis a miniszterelnök kimondaná, hogy végképp letette a fegyvert a pártját a markában tartó oligarchák előtt. Egy húsz éve zajló folyamat jutna csúcsra ezzel.

simicska lajos.jpg

a kép forrása

Nyílt titok volt évtizedeken keresztül, hogy a kampányok átláthatatlan szabályozása miatt a pártok kiszolgáltatottá váltak az őket a háttérből támogató üzleti köröknek. Az MSZP és a Fidesz által közösen üzemeltetett korrupt rendszer tette lehetővé, hogy ez a két párt 2006-ban és 2010-ben is a legálisan elkölthető összeg sokszorosát fizette ki a kampányban - maga Szigetvári Viktor, az MSZP kampányigazgatója beszélt arról, hogy a pártok mögötti oligarchák „összejárnak”. Túlárazott közbeszerzések, kartelező autópálya-építések, lemutyizott frekvencia-pályázatok, Nokiás-dobozok a jelzőtáblái annak züllési folyamatnak, amivel az oligarchák által zsebre vágott pártok végképp elvették az emberek kedvét a demokráciától.  

Megutáltuk a pártokat. Lassan csak egy maradt talpon. „Csak a Fidesz.”

Az orbáni javaslatban az a démoni, hogy miközben rájátszik a választók pártutálatára, valójában óriási lökést ad annak a folyamatnak, ami miatt ez az utálat kialakult: a politika morális leépülésének.  

A Fidesz hatalomra kerülése óta a korrupció újabb fokozatba lépett. Ahogy a Transparency International tanulmánya megállapította, a Fidesz-oligarchák bekebelezték az államot. Most már semmi szükség a szocialistákra, ők visznek mindent egyedül. Amikor Orbán azt mondja, hogy a pártjának nincs szüksége az évi 1 milliárd forint állami támogatásra, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy a pártját annyira bekebelezték az oligarchák, hogy már nem is próbál nekik ellenállni. Inkább megoldja velük „okosban” a párt finanszírozását. Simicskáék ezzel két legyet ütnek egy csapásra: magukhoz láncolják a Fideszt és kinyírják az ellenzékét.

Az állampolgároknak nem az az érdeke, hogy kevesebbet költsenek a pártokra, hanem az, hogy a jelenleginél sokkal szigorúbb pénzügyi szabályok között tegyék ezt. Hogy bezárják azokat a kiskapukat, amiken keresztül fekete pénzek érkeznek a pártokhoz. Persze, nagyon sok az a közel 3 milliárd forint, amit a pártokra költ a költségvetés. Nagyjából annyi, amennyit tavaly Simicska Lajos osztalékként fizetett ki magának a Közgépből.

5 komment · 1 trackback

süti beállítások módosítása