Nyakig vagyunk az ajánlócédula-gyűjtésben. Tegnap este én is jártam a lépcsőházakat, becsengettünk egy családhoz, ahol egy nagyon szimpatikus középkörű hölgy – akiről ránézésre azt gondoltam volna, hogy elempé szavazó – nagyon kurta félmondattal kiadta az utunkat. Néhány perccel később egy éppen hazaérkező úrral találkoztunk a lépcsőházban, aki nagyon megörült nekünk, kérte hogy kísérjük fel a harmadikra és odaadja az kc-kat (ahogy a kopogtatógyűjtők csak becézik ezeket.) Kiderült, hogy az úr, annak a hölgynek a férje, aki néhány perce kirúgott minket. Kiderült, hogy az asszony magát az ajánlószelvényeket is kidobta, mert annyira utálja ezt az egészet. Mondtuk, hogy mi is utáljuk az embereket zaklatni, de hát nem tehetünk mást. Egy órával később a hölgy egy hosszú e-mailben elnézést kért, hogy kirúgott minket, de a három gyerek, meg a holnapi lecke, meg a fürdetés, meg minden, meg se hallotta, hogy mit mondunk. De már írt levelet a jegyzőnek, kértek új ajánlószelvényt és le is fogják adni a Moszkván, és nagyon, nagyon szurkolnak nekünk.
Ez a történet szépen megmutatja, hogy mekkora ökörség az ajánlócédula-rendszer. Ráadásul az időközi választásra készült ajánlócédulákon nincs semmilyen megkülönböztető jel, se vízjel, se semmi. Nem akarok tippeket adni, de simán lehet fénymásolni is. Nem lehet véletlen, hogy néhány napja azt írta az újság, hogy rendőrség lefoglalta a Szociális Fórum püspökladányi jelöltjének az ajánlószelvényeit. Ez a jelölt volt az, aki két nap alatt szedte össze a 750 érvényes ajánlást, ám végül csak kb. 80 szavazat kapott.
Százszor elmondta minden szakértő és az LMP-is, hogy a jelöltállítás jelenlegi módja nem felel meg a jogállamiság követelményeinek. Súlyosan sérti a választópolgárok adatvédelmi jogait, elősegíti egyes pártok illegális adatbázis-építését, továbbá teljességgel ellenőrizhetetlen és törvénysértő folyamatokat generál. Vannak olyan pártok, melynek aktivistái más politikai erő nevében gyűjtenek ajánlásokat, illetve gyakran az üresen vagy részben kitöltve átvett ajánlószelvényre más pártnak és jelöltnek az adatai kerülnek fel, mint amelyet az ajánló állampolgár támogatni kívánt. Azt is lehetetlen ellenőrizni, hogy az érvénytelen ajánlásokat az adott párt aktivistái gyűjtötték vagy éppen valamelyik ellenfelük szándékos provokációja révén került a párthoz, ami adott esetben azt is eredményezheti, hogy egy olyan jelölt marad kellő számú érvényes ajánlás nélkül, aki egyébként tökéletesen betartotta a cédulagyűjtésre vonatkozó szabályokat.
Másodszor, az ajánlási rendszerünk antidemokratikus. Indokolatlan mértékben nehezíti ugyanis a kisebb szervezeti erővel és kevesebb pénzzel rendelkező politikai szervezetek indulását. Érdemes felidézni: az ajánlási rendszer a rendszerváltás idején az MSZMP követelésére került be a választójogi törvénybe, mivel az állampárt ezzel akarta elérni, hogy a szervezeti erejét kihasználva kiszorítsa a versenyből a riválisait.
Harmadszor, ez a szisztéma példátlan Európában. Rendkívül magas indulási küszöböt állít ugyanis a pártok elé. A magyarhoz hasonló mértékű ajánlást csak Dániában kell összegyűjtenie a választáson indulni akaró pártoknak, ám ott ez csak a parlamenten kívüli pártokra vonatkozik, míg a parlamentieknek nem kell, sőt egyenesen tilos ajánlásokat gyűjteni.
Negyedszer, az ajánlócédula-rendszer a velejéig korrupt. Nagy szerepe volt abban, hogy egy magát bebetonozó, tisztességtelen, egymással mutyizó politikai elitünk alakult ki. Akárcsak a politika más színterein, úgy az ajánlások begyűjtésénél is a felszínen folyik a látványküzdelem, miközben a mélyben piszkos megállapodások jönnek létre. Nem meglepő, hogy az ajánlócédulák mellett kitart a Fidesz és az MSZP is.
Végül ötödször, a szisztéma fenntartása hazug és cinikus propagandával párosul. Nyilvánvalóan nem igaz ugyanis, hogy az ajánlások begyűjtéséhez nem kell pénz, hiszen az komoly szervezetet, aktivistákat igényel. Annál cinikusabb érvelést pedig nem nagyon lehet elképzelni, mint amit a Fidesz politikusai hangoztatni szoktak: nevezetesen, hogy valós társadalmi támogatottság esetén nem okozhat gondot a cédulák összeszedése. A valós társadalmi támogatottság felmérésére ugyanis maga a választás szolgál, amelyet jóval nehezebb tisztességtelen eszközökkel befolyásolni.
A kormány döntéshozói próbálták már jelképpé emelni a NYENYI-t (kifüggesztve, asztal nélkül), majd az új alaptörvényt (asztallal, szolgával). Ők is érzik azonban: egyik sem az igazi. Ezek ugyanis nem fejezik ki elég jól a Fidesz rendszerének lényegét. De még nincs minden veszve. Az új választójogi törvény kapcsán kiváló alkalom nyílik arra, hogy első számú szimbólumként tekintsünk az ajánlószelvény-rendszerre, a magyar választási szisztéma talán legvisszataszítóbb elemére, amely nagyszerűen sűríti magába az Orbán-kormány működésének főbb jellemzőit. Legyen az ajánlószelvény a Fidesz rendszerének szimbóluma! Jobbat keresve sem találhatnának.
