Január 8-án az Együtt-PM egy hosszú egyeztetési folyamat újabb, a kormányváltást még közelebb hozó állomásához érkezett el. Örömünkre szolgál, és a reményt adja vissza Magyarországnak és honfitársainknak az, hogy az MSZP nyitott volt az Együtt-PM javaslatára, és hogy javaslatunk nem a Magyar Nemzet, Hír Tv, Kerényi „lapalapító” Imre által megálmodott zűrzavarhoz, hanem egy gyors és konstruktív megállapodáshoz vezetett. Az Együtt-PM továbbra is ezzel a felelősséggel, átgondoltsággal és nyitottsággal halad azon az úton, amelynek végén az Orbán-kormány leváltása áll. A szövetség tagjai, a Haza és Haladás, a Milla, a Szolidaritás és a PM készen állnak a következő feladatokra

Meggyőződésünk szerint azonban Orbán-rendszerének leváltásának esélyeit az szolgálja a legjobban, ha az ellenzék egységes, de közben képesek vagyunk a választókat meggyőzni arról, hogy nem jönnek vissza 2010 előtti politika hibái sem egy az egyben. Ennek érdekében a PM csatlakozott a korszakváltók szövetségéhez. A kormányváltás célja érdekében hatékony eszköznek gondoltuk, ha létrehozunk egy új baloldali pólust, mely a szocialistákkal koordinált választási együttműködést köt. Azonban ez a kétlistás választási modell nem tudott működni. Részben azért, mert az elhúzódó tárgyalások során a kölcsönös bizalom megőrzésének szükségszerűsége nem tette lehetővé azt, hogy a korszakváltó pólus új baloldali identitását megépítsük. Ráadásul, a Fidesz által dominált nyilvánosságban a DK kívülről kritizáló hangjai mellett az ellenzék legapróbb vitái is véres civakodássá váltak. Hiszen ne felejtsük el, van ebben az országban egy Hír Tv, egy Echo Tv, egy Magyar Nemzet és a többi csatlós, akik átvették a sajtószolgáltatást és immáron a közszolgálatiság címszó alatt is a rájuk jellemző hírttáplálást és átnevelést látjuk. Így még szorosabbra kellett fűznünk a szocialisták és az Együtt 2014-PM közötti szálakat, ami tovább nehezítette kétlistás szövetség üzenetének és identitásnak a megépítését.

Az Együtt-PM-esek büszkék lehetnek rá, hogy kísérletet tettek az MSZP-melletti új pólus kiépítésére a szocialistákkal való tárgyalások közben. Működőképes és a kormányváltást jól szolgáló modell lett volna, ha más a nyilvánosság szerkezete vagy a választási rendszer, mint amelyek a Fidesz-rendszerben. Erőfeszítéseink ellenére azonban sajnos a több pólusú, együttműködő versengésre épülő választási modell nem tudta az egységes ellenzék képét sugallni, így kevésbé tudott erőt mutatni, és a kormányváltásba vetett hitet sem tudta kellően szolgálni. Ennek az önmagával veszekedő ellenzéki szövetségnek vált szimbólumává 2013. október 23. Sokunk személyes élménye volt az ezt követő hetekben, hónapokban az elbizonytalanodott aktivisták, a visszahúzódó választók tömege, akik nem egyik vagy másik kimaradt párt vezetőit hiányolták mindenáron, hanem a civakodó ellenzékből volt elegük. Személyes élményünk a munkanélküli szülők panasza, aki nem tudja már a hónap közepén sem, hogy mit adjon a gyerekének. A közvélemény-kutatásokban az ellenzéki pártok támogatottsága hónapok óta stagnál, a Fidesz pedig erősödött. Az a politikai szervezet, amely nem hallja meg szavazói véleményét, vagy meghallja, de nem foglalkozik vele, bukásra van ítélve. Ezt a történelem mutatja. Ezen a ponton fel kellett tennünk a kérdést, hogy alkalmas eszköze-e a többpólusú versengő ellenzéki modell a kormányváltásnak. A kétlistás stratégiára mindig eszközként tekintettünk, mely vagy működik, vagy nem. Azt mondtuk, hogy „a listakérdés tulajdonképpen másodlagos, nem érdemes hiszterizálni – a lényeg, hogy milyen erősek a korszakváltás garanciái, és mennyire látszik a korszakváltó pólus akár közös akár külön listán indulnak az ellenzéki szereplők.” A választási szövetség számára december végére világossá vált, hogy a Fidesz megosztó nyilvánosságstratégiája mellett nem lehet az, és új eszközre, új, erősebb, szélesebb együttműködésre van szükség.

Három vagy akár több pártlista választókerületi koordinációban történő indulása a parlamenti választáson csak erősítené a kakofóniát. A versengés és vita fenntartása még a koordinált indulásnál rosszabb forgatókönyvek lehetőségét is magában hordozza. Ha most, január elején, azt követően néhány nappal, hogy Áder János kitűzi a választás időpontját, az ellenzék nem számolja fel a megosztottságát, akkor azzal feladja a kormányváltás célját. Amennyiben az ellenzéki civakodás fennmarad, akkor könnyen lehet, hogy a mi felelősségünk lesz egy újabb Fidesz kétharmad. Márpedig a választók ma nem ezt várják, nem ezt akarják.

Így lett 2014. január 8-a a kétlistás szövetség és az erős ellenzékiség feszültségének feloldásának napja.