A „Klubrádió kontra Fidesz-féle törvénygyár” történet újabb fejezethez érkezett. Szabó Csaba, a Klubrádiót gazdaságilag tönkretevő módosító indítvány benyújtója láthatóan nem bírta a tette súlyát, ezért a módosító javaslatot visszavonta. Korábban azt nyilatkozta, hogy „ő nem jogász, ezért arra a kérdésre, hogy a Klubrádió ellen irányul-e a javaslata, nem tud igazából válaszolni, már csak azért sem, mert ahol ő polgármester – Hollókőn – ott nem is lehet fogni a rádiót.”
Ekkor vette át a stafétabotot Menczer Erzsébet, és benyújtott egy másik módosítót, amiben legalábbis benne van a lehetőség, hogy a Klubrádió hiába nyert meg két bírósági pert a Médiatanáccsal szemben, és szerzett ezzel jogosultságot két budapesti frekvenciára is, könnyen lehet, hogy a két szék között földre kerülve nem kap meg egyet sem.
A kulturális és sajtóbizottság mai ülésén meg is kértem Menczer Erzsébetet, nyugtasson meg, hogy az általa beterjesztett módosító indítványnak nem az a célja, hogy a bírósági döntést meghekkelve elvegyék a Klubrádiótól a frekvenciát. A kérdésre nem válaszolt, lehet hogy azért, mert igenis ez a javaslat célja, vagy azért, mert fogalma sem volt a válaszról. Az biztos, hogy a médiahatóság egyik jogi munkatársa már későn tette le az asztalára azt a papírt, amire – feltételezem – a válasz volt felírva.
Szóval semmi kétségünk ne legyen afelől, hogy a Fideszes képviselők által benyújtott javaslatokat valójában a Médiatanács írta.
Szalai Annamária labdába rúg (forrás)
Tegyük fel a kérdést magunknak: hogyan is működik egy demokratikus jogállam? A válasz nagyon egyszerű. Van egy parlament, ez törvényeket hoz, amiket aztán az emberek vagy maguktól betartanak, vagy a bíróság betartatja velük. Igen ám, de a Nemzeti Együttműködés Rendszere nem ragad le ezen a primitív szinten. A Médiatanácsunk, ami ugye egyébként olyan független a kormánytól és Fidesztől, mint ide Lacháza, nem elégszik meg a törvények alkalmazásával: ő szeretné írni őket. Ennek ékes példája volt, amikor Szalai Annamária, a Médiatanács elnöke részt vett a Fidesz-frakció ülésén és arról győzködte a képviselőket, hogy írják bele őt és az ő rendeletalkotási jogát az Alkotmányba. A másik sarokban Navracsics Tibor igazságügy-miniszter érvelt hevesen ez ellen. Mondanom sem kell, hogy Annamária győzött: az elvileg a kormánytól független államigazgatási szerv elnöke egy törvényhozási kérdésben lenyomta az igazságügy-minisztert. Nem semmi.
Ám ha mégis porszem kerül a gépezetbe, és a Médiatanács elnökének igényei szerint alakított törvények ellenére a bíróság mégsem a Médiatanácsnak ad igazat, akkor jönnek kiszemelt képviselők, akikkel bármilyen módosítást be lehet adatni és akár semmissé tenni egy bírósági döntést.
Ja, hogy ez nem jogállami megoldás? Ennyi anomália belefér. Nem hiába hívják a háta mögött sokan Szalai Annamáriát Szalai Anomáliának.