Az eddigi bejegyzéseimben többféle megközelítésben bíráltam a regisztrációt: gyakorlati-technikai érveket és filozófiai-elméleti megfontolásokat is igyekeztem felsorakoztatni. Egy szempont azonban kimaradt: milyen politikai érdek húzódik meg a bevezetése mögött. Számomra ugyanis az önmagában huszadrangú kérdés, hogy melyik pártnak kedvez vagy melyiknek nem – még akár igaza is lehet Gulyás Gergelynek, hogy a bevezetésének az LMP lenne a nyertese. Azért ellenzem körömszakadtáig, mert akadályozza a választói akarat érvénysülését és így tovább betegíti a magyar demokráciát.
A dolog megértéséhez azonban természetesen hozzátartozik, hogy a Fidesz azért ragaszkodik a regisztrációhoz, mert azt gondolja, hogy az jó neki. Ha végignézzük a választást illetően az elmúlt két évben meghozott döntéseket vagy beharangozott javaslatokat, akkor világosan látható, hogy kivétel nélkül mindegyik egyszerű zsigeri hatalomféltésből született. Nincsenek elvek, csupán a nyers hatalmi érdek, hogy drámai népszerűségvesztés ellenére is meg tudják nyerni a választást.
A Fidesz nyolcféle akadályt fundált ki a választói akarat érvényesülésével szemben. Melyek ezek?
- Előző bejegyzésemben kitértem rá, hogy a Kubatov-adatbázissal, a fideszes helyi kiskirályok megfélemlítő erejével és az évek során korrupcióval összeszedett milliárdos pártvagyonnal a Fidesz a regisztrációs kampányban óriási helyzeti előnyben lesz a mobilizációnál.
- A regisztrációval feltehetően éppen azoknak a társadalmi csoportoknak a politikai aktivitását szorítanák vissza, ahol a Fidesz a legtöbb szavazatot vesztette: a szegényekét, a kistelepülésen élőkét és fiatalokét. És általában: azokat a bizonytalan szavazókat tartanák távol a szavazástól, akik mélységesen csalódtak bennük.
- A legerősebb manipulációs elem a választókerületek határának újraszabása. A hagyományosan fideszes választókerületek átlagban jóval kisebbek, az ellenzékiek pedig nagyobb lettek, így az ellenzéki választópolgárok szavazati súlya csökken, a jobboldaliaké pedig nő. Számításaim szerint az ebből fakadó csalás mértéke óriási: bármelyik ellenzéki formációnak 2-300 ezer szavazatot kell rávernie a Fideszre, hogy ugyanannyi mandátum szerezzen. (Hasonló következtetése jutott a Republikon Intézet, a Haza és Haladás és a Political Capital is). Így simán elképzelhető, hogy valamelyik ellenzéki formáció több szavazatot kap, mégis a Fidesz nyeri a választást. Ez nem más, mint egy intézményesített választási csalás.
- Egyfordulósra változtatták a választási rendszert, ami mindig az egységes, egyközpontú erőknek (Fidesz) kedvez és hátrányos helyzetbe hozza a többszínű, több pártból álló szereplőket. Tették ezt annak ellenére, hogy korábban a Fidesz a kétfordulós rendszert támogatta, a miniszterelnök maga a 2002-es választás második fordulója előtt még könnyes szemmel elemezte annak előnyeit.
- Az ajánlószelvények eltörlésének is az volt a célja, hogy a jelöltállítás radikális könnyítésével még több ellenzéki jelölt legyen, meggyengítve ezzel a Fidesz jelenlegi riválisait. Az, hogy egy állampolgár több jelöltet is ajánlhat, kiválóan alkalmas arra, hogy a Fidesz aktivistái összegyűjtsék az ellenzéki pártok táborát megosztó kamupártok ajánlásait – javaslom nekik a „Tényleg Lehet Más a Politika”, a „Legjobb Magyarországért” és a „Magyar Szocialista Munkás Párt” neveket. Bohózatba fulladhat az egész, ha tényleg milliós támogatás is járul a jelöltséghez. Mindez akkor is igaz, hogy az ajánlócédula-rendszer eltörlésének kivételesen van szerencsés mellékhatása is. Egy elemzés találó megfogalmazásában: „Azzal a ritka helyzettel állunk szemben, amikor a parciális politikai érdek pozitív demokratikus hozadékkal is jár.” Persze a jelöltállítás könnyítése csak akkor járulna hozzá a politikai élet megújításához, ha csökkentenék a bejutási küszöböt, ami eszük ágában sincs. És persze az sem zavarta a fideszes döntéshozókat, hogy alig egy éve még a rendszer megtartása mellett érveltek.
- A teljes választási eljárást kilence éven keresztül Fideszes pártkatonák felügyelik majd a Nemzeti Választási Bizottságban.
- Hogy mennyire nem a tőlük független politikai szervezetek segítése a céljuk, az abból is látható, hogy a jelöltállító szervezetek aktivistáinak személyi adatiat le kell adni a választási szervekhez. Ez a javaslat csak arra jó, hogy a potenciális aktivisták ne merjék bevállalni, hogy részt vesznek valamelyik párt kampányában - nehogy megüssék a bokájukat.
- Noha a kampányfinanszírozásról még nem tudhatunk semmi biztosat, ne legyen kétségünk afelől, hogy ezt is maguk javára fordítják. A pártok állami támogatásának csökkentésével/megvonásával való fenyegetés már önmagában is rendkívül durva nyomásgyakorlás egy olyan párttól, amelyik korábban milliárdokat költött el feketén. a kampányra. Egy ilyen párttól még az az egyébként támogatható javaslat is visszás, hogy a kampánytámogatással való visszaélésre vonatkozó tényállást felvenné a Büntető törvénykönyvbe. Különösen azért, mert korábban többször is megfúrta a pártfinanszírozás rendezését. A kereskedelmi médiumokban való hirdetés betiltásával pedig rendkívüli módon felértékelődne az óriásplakátok szerepe – mint tudjuk, ezen a piacon az állami hirdetések révén éppen most hasítanak óriásit a Simicska-Nyerges cégek. Ők feltehetően nem kérnek majd sokat a fideszes hirdetésekért. A Szalai Annamária-féle médiahatóság és a köztévé szakmai tönkretétele tovább szűkíti az értelmes, informatív kampány esélyét.
Nyolc sunyi akadály az állampolgári akarat érvényesülése előtt. Ehhez értenek. Az orbáni politikai nagy receptje: kormányozz akármilyen rosszul, ha ügyesen csavargatod a hatalmi potmétereket, akkor Tiéd marad a hatalom.
Hát nem! Ha valaki ennyire félti a hatalmát, azt utoléri a végezet.
Az öt részes, a regisztráció ellen indított sorozatnak ezennel vége. De lesz még egy ráadás. Legközelebb arról írok, hogy bár a regisztráció bevezetése egy óriási szemétség, mégis éppen ez lehet az alkalom arra, hogy az ellenzék végre összeszedje magát és feltüzelje a lelombozott országot.
**********
A sorozat első részében arról írtam, hogy az előzetes regisztráció bevezetésével egy jól működő regisztrációs rendszert rombolnánk le, és ezzel „felzárkóznánk” az Egyesült Államokat hosszú évtizedek óta feszítő, rosszul működő rendszerhez.
A második részben arról írtam, hogy miért hazugak azok az érvek, amelyek a regisztráció bevezetését egyfajta technikai szükségszerűségként állítják be.
A harmadik rész arról szólt, hogy a regisztráció valószínűleg nem a kevésbé tudatos, hanem csupán a kevésbé pártelkötelezett és a pártok által nehezebben mozgósítható állampolgárok maradnának ki a voksolásból.
A negyedik rész arról szólt, hogy a választókat hibáztatni a hazai demokrácia rossz állapota miatt finoman szólva is vérlázító. A tudatosabb választói közönség kialakításért is politikusok tehetnék a legtöbbet.
