Az Alkotmánybíróság jóváhagyta a „győztes kompenzáció” intézményét és ezzel a választási eredményt, amely részben a választók akaratából, részben azonban az új választási rendszernek köszönhető módon lett olyan amilyen. Érdemes nemzetközi összehasonlításban is megnézni, hogy a hogyan is működik a Fideszes választási rendszer.
Minden választási rendszer egyik legfontosabb jellemzője az arányosság mértéke, vagyis az, hogy a pártok által elnyert mandátumok arányai mennyire hasonlítanak a leadott szavazatarányokra. Józan paraszt ésszel belegondolva általában azt tartjuk igazságosnak, ha a pártok olyan arányban jutnak parlamenti mandátumokhoz, amilyen arányban szavaztak rájuk. Éppen ezért sokkolt sokakat, hogy a Fidesz a szavazatok 45 százalékával megszerezhette a mandátumok több, mint kétharmadát.
Ilyenkor szokták fideszes politikusok mondani, hogy ők akár a brit választási rendszert is bevezethették volna, ahol csak egyéni választókerületek vannak és akkor nem kétharmaduk, hanem 90 százalékuk lenne. Ez egy meglehetősen együgyű érvelés. Nagy Britannia példája három okból sem lehet hivatkozási alap. Egyrészt az egyszerű többségi szisztémát itt a már XIII. század óta használják, a parlamentarizmus évszázados hagyományai miatt tartanak ki a jóval a pártok megjelenése előtt kialakult rendszer mellett – 1969-ig még a jelölteket támogató pártok neve sem szerepelt a szavazólapon. Másrészt éppen a rendszer évszázados működése és az ország heterogén politikai tagoltsága miatt a brit rendszer valójában nem is eredményez annyira torz eredményeket, mint sokan gondolnák: a második világháború óta a mindenkori győztes még soha nem szerzett kétharmadot, mert jócskán vannak az országnak olyan választókerületei, amelyekben gyakorlatilag mindig ugyanaz a párt nyer. Harmadrészt miért kéne éppen a brit példára hivatkozni? A 28 EU-tagállamból 24-ben arányos – jellemzően egyszerű pártlistás –, vagy az arányoshoz nagyon hasonló eredményt hozó vegyes, (Németország, Románia) illetve többmandátumos egyéni választókerületi rendszerek (Írország, Málta) működik. A régiónk országaiban is a fő trend az aránytalanabb rendszerek felől az arányosra való áttérés volt (Horvátország, Lengyelország, Bulgária). Ha a nemzetközi környezet nézzük, akkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy miért nem állt át Magyarország is az arányos pártlistás vagy arányos eredményt hozó vegyes választási rendszerre és nem az, hogy miért tette még aránytalanabbá a rendszerét.
Az biztos, hogy ha a legutóbbi (alsóházi) parlamenti választásokat nézzük az Európai Unió tagállamaiban, akkor a teljes aránytalanságot tekintve az új rendszerben megtartott magyar választás produkálta az egyik legaránytalanabb eredményt. (A bolgár adat 4 százalékos bejutási küszöböt el nem érő pártok kiugróan magas szavazataránya miatt előz meg minket.)
Választási eredmények teljes aránytalansága az EU tagállamok legutóbbi parlamenti választásain
Loosmore-Hanby indexek. Az index azt fejezi ki százalékokban, hogy a mandátumok mekkora hányada került más pártokhoz a szavazatarányokhoz viszonyítva. Összeadjuk pártonként szavazatarányok és a mandátumarányok közötti különbségek abszolút értékét, majd az összes különbséget elosztjuk kettővel. Az adatok forrása: http://www.parties-and-elections.eu
Ami igazán érdekes, hogy a legutóbbi választásokon nem volt olyan párt az Európai Unióban, amelyet a Fidesznél nagyobb mértékben segített volna plusz mandátumokhoz a választási szisztéma. Ehhez hasonló mértékű felülreprezentáltságnak csak az olasz demokraták örvendhet.
A szavazatarányhoz képest legalább 5 százalékkal magasabb mandátumarányt szerző pártok az EU tagállamok legutóbbi parlamenti választásain
Az adatok forrása: http://www.parties-and-elections.eu
Az olasz politikai régóta szenved a pártrendszer széttöredezettségétől, a zsaroló és a kormányokat rendbe megbuktató kis pártoktól. Mindezen előzmények után akár méltányolható is lenne az a 2005-ben Berlusconi által áterőltetett törvény, amelynek értelmében a legtöbb szavazatot szerzett koalíció vagy párt automatikusan megkapja a képviselői helyek legalább 54 százalékát. (Ehhez hasonló rendszer működik Görögországban, ahol a győztes automatikusan kap még plusz 50 mandátumot.) A kormányválságról kormányválságra bukdácsoló Olaszországban volt nyomós alkotmányos érv a győzteseket kormányzati többséghez segítő rendszer bevezetése mellett, az olasz alkotmánybíróságnak mégis volt bátorsága idén januárban megsemmisíteni ezt az intézményt, mert az súlyosan sértette a szavazatok egyenlőségének elvét. A következő választáson már új, a bal és jobboldali pártszövetségek által közösen elfogadott szabályok szerint szavaznak az olaszok.
A magyar alkotmánybíróság azonban nem volt ilyen bátor és utasította a győztes egyéni jelöltek után is járó töredékszavazatokat támadó indítványunkat. Pedig nálunk igazán nincs veszélyben a stabil kormányzás. Legfeljebb a Fidesz-kétharmad.
Így maradhat a Fidesz Európa-bajnok. A saját maga által kialakított versenyszámban.
