Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy az előzetes regisztráció bevezetése valószínűleg nem a kevésbé tudatos, hanem csupán a kevésbé pártelkötelezett és a pártok által nehezebben mozgósítható állampolgárok maradnának ki a voksolásból. Egy kérdés azonban még mindig megválaszolatlan maradt, márpedig érzésem szerint tulajdonképpen ez a regisztrációról szóló vita igazi értelme. Ha tegyük fel, valamilyen módon tényleg ki tudnánk szűrni a kevésbé tájékozott szavazókat, az hasznára válna-e a demokráciának? Vagy épp ellenkezőleg, arra kell-e törekednünk, hogy a lehető legtöbben elmenjenek szavazni? Elég bölcsek-e a szavazók ahhoz, hogy rájuk bízzuk az ország sorsát?
Orbán Viktor és Lázár János, a törvényjavaslat egyik benyújtója szerint nyilvánvalóan nem. Csak a választókat totál debilnek néző politikus mondhatja ugyanis azt, hogy a regisztráció növelni fogja a választási részvételt. Nyilvánvalóan teljes képtelenség azt feltételezni, hogy akik egyébként nem vennének részt a választáson, azoknak éppen a regisztrációval járó bürokrácia és időpazarlás hozza meg a kedvét a voksoláshoz. Az Ipsos friss kutatása szerint a voksolást tervezők egynegyede nem menne el szavazni, ha regisztrálnia kellene előtte. A nemzetközi tapasztalatok is egybehangzóan azt mutatják, hogy minden választásra fordított extraköltség (idő vagy pénz) csökkenti a részvételi hajlandóságot. Kutatások szerint az USA-ban a regisztráció könnyítésére 1993-ban elindított folyamat 5 százalékkal növelte a választási részvételt. A regisztráció részvételre gyakorolt negatív hatása annyira evidenciának számít, hogy a kutatók már nem is ezt vizsgálják, hanem azt, hogy a regisztráció elsősorban mely társadalmi csoportokat tarthat távol a voksolástól.
Ez ugyanis már nem egyértelmű kérdés. Intuitíve azt gondolhatnánk, hogy minél szegényebb csoportról van szó, annál érzékenyebben reagál a szavazás megemelkedett költségeire, így elsősorban a hátrányosabb helyzetű társadalmi rétegeket tántoríthatná el a voksolástól a regisztráció. Noha ezt néhány szerző – amerikai tapasztalatok alapján – kétségbe vonja, az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a színesbőrűek, a mozgáskorlátozottak, a szegénynegyedekben élők, és a fiatalok általában lényegesen kisebb arányban regisztrálnak. Pedig a szegényebb társadalmi csoportok részvétele elemi érdeke egy demokráciának: különösen Magyarországon, ahol egyébként is nagyon kevesen szavaznak a romák, az elmaradottabb régiókban élő, és az alacsonyabb jövedelmű állampolgárok közül. Ennek okai szerteágazóak, azonban az teljesen egyértelmű, hogy intézményi okok is meghúzódnak a jelenség mögött: akinek napi megélhetési problémái vannak, az teljesen érthetően nem fog több kilométert utazni, sorban állni, papírokat kitölteni azért, hogy regisztráljon (a szűk kéthetes postai és az ügyfélkapus regisztráció sem valószínű, hogy segít rajtuk).
Milyen következménye van annak, ha az elesett társadalmi csoportok politikai képviselet nélkül maradnak (vagy legalábbis erősen csökken az érdekérvényesítő képességük azáltal, hogy csak nagyon kevesen regisztrálnak)? A politikusok az újraválasztásukra törekednek, szavazatot maximalizálnak. Ha racionálisak, akkor ezt úgy tudják elérni, hogy kedveznek azoknak a társadalmi csoportoknak, amelyeknek hagyományosan magas a részvételi hajlandóságuk (nyugdíjasok, középosztály). Azokkal viszont nem fognak törődni, akiknek alacsonyabb – és főleg azokkal nem, akik nem regisztrálnak és így eleve kizárt, hogy szavazatokkal tudják meghálálni a kormányzati intézkedéseket. Ki akarná emelni a munkanélküli segélyt, ha a munkanélküliek nem regisztrálnának a választásra? Márpedig a társadalmi részérdeket szolgáló kormányzás hosszú távon senkinek sem az érdeke. Miből fogják fizetni a nyugdíjakat, ha a munkanélküliek nem találnak állást?
Amiről viszont rengeteget beszélnek, az a bölcs állampolgári döntés, a „tudatos” választók súlyának növelése. Mint ahogy az előző bejegyzésben bemutattam, a Fidesz szótárában a „tudatos” választó = tájékozott választó = elkötelezett Fideszes választó. Azt már beláttuk, hogy a tájékozottság és a döntés meghozatalának időpontja egymástól teljesen független dolgok, - sőt, aki esetleg meggondolja magát a kampányban, az sem„tudatlan”, irracionális választó - és azt is, hogy a pártos, „szemellenzős” szavazó a tájékozottnak nem szinonimája, hanem inkább ellentétje. A kérdés most az, hogy összefügg-e a pártpreferencia és a tájékozottság? Más választási eredményt kapnánk, ha növekedne az állampolgári ismeretszint? A válasz: igen is, meg nem is.
Az egyes pártok eredményei rövidtávon valószínűleg alig változnának. Noha egy fiktív szituációra nem lehet bizonyos választ adni, a meglévő adatok vizsgálata és különféle szimulációk lefuttatása azt mutatja, hogy valószínűleg csak néhány százalékkal térne el a választási eredmény, ha mindenki tájékozottabb lenne, akkor viszont szinte egyáltalán nem változna az eredmény, ha kiegyenlítenénk a különböző társadalmi csoportok ismeretszintjét. A díjnyertes tanulmány szerzőjének megfogalmazásában: „a szavazói tájékozatlanság esetleges kedvezőtlen következményei nem csökkennének a kelet-európai politológusok által időnként nosztalgiával emlegetett műveltségi cenzus bevezetésével.”
A pártok és kormányok hosszútávú viselkedését azonban befolyásolná a választói tudatosság erősítése. A tájékozottabb választóközönség egy idő után valószínűleg arra ösztökélné a politikusokat, hogy visszaszorítsák a korrupciót, megalapozottabb gazdasági döntéseket hozzanak, igazságosabb társadalmat építsenek (tehát jobban kormányozzanak). Ez kétségkívül mindenkinek az érdeke. Azonban, ha a fő célunk a választók tájékozottságának növelése, akkor tényleg a regisztráció a helyes módszer? Nem inkább jól működő közmédiára lenne szükség? Nem arra, hogy a kereskedelmi híradókat ne silányítsák bűnügyi magazinokká? Az oktatási lehetőségek kiszélesítésére? Nemzeti álkonzultációk helyett valódi társadalmi részvételre és népszavazásokra?
Egy szó mint száz, a választókat hibáztatni a hazai demokrácia rossz állapota miatt finoman szólva is vérlázító. A tudatosabb választói közönség kialakításért is politikusok tehetnék a legtöbbet. A demokrácia problémáira ugyanis csak egy jó megoldás van. A még több demokrácia.
Nem a regisztráció az egyetlen, amivel a Fidesz korlátozni akarja a választói akarat érvényesülését a választási folyamatban. A következő bejegyzésben a többi ehhez hasonló akadályt veszem sorra.
**********
A sorozat első részében arról írtam, hogy az előzetes regisztráció bevezetésével egy jól működő regisztrációs rendszert rombolnánk le, és ezzel „felzárkóznánk” az Egyesült Államokat hosszú évtizedek óta feszítő, rosszul működő rendszerhez.
A második részben arról írtam, hogy miért hazugak azok az érvek, amelyek a regisztráció bevezetését egyfajta technikai szükségszerűségként állítják be.
A harmadik rész arról szólt, hogy a regisztráció valószínűleg nem a kevésbé tudatos, hanem csupán a kevésbé pártelkötelezett és a pártok által nehezebben mozgósítható állampolgárok maradnának ki a voksolásból.
