Néhány nappal ezelőtt nyílt levéllel fordultam a Velencei Bizottság vezetőihez, amiben felhívtam a figyelmet arra, hogy a tavaly decemberben elfogadott magyar választási törvény számos ponton ellenkezik a Bizottság 2002-ben kiadott ajánlásával. A választási rendszerrel kapcsolatos viták egy része arról szól, hogy kinek milyen a demokrácia-felfogása. Én például híve vagyok a nemi kvóta alkalmazásának vagy a választási eredményeket mérsékelt arányossággal kifejező rendszereknek, de természetesen nem gondolom azt, hogy ne lenne demokrata az, aki ezeket ellenzi. Vannak azonban olyan kérdések, amikkel kapcsolatban nem lehet vita demokraták között. A Velencei Bizottság ajánlása éppen ezekről szól, annak összefoglalása, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie minden demokratikus választási rendszernek. Éppen az a legnagyobb baj, hogy a magyar választási rendszer nem felel meg ezeknek a kritériumoknak és éppen ezért nem nevezhető demokratikusnak.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezek súlyos szavak. Ilyet az ember csak akkor mond, ha tudja is bizonyítani az állítását. Én számos kísérletet tettem annak bizonyítására, hogy az új választási rendszerben manipulatív módon vannak kijelölve a választókerületek. A törvény parlamenti vitájában is igyekeztem adatokat mutogatni – a házelnök szerint ezzel megsértve a ház méltóságát. Úgy látszik azonban, hogy sokan még most sem látják bizonyítva az állításaimat. Ezért amikor a nyílt levél kapcsán Kálmán Olgánál jártam az ATV-ben, akkor ígéretet tettem arra, hogy az állításaimat alátámasztó adatokat és számításokat részletesen közzéteszem itt.

Akkor most lássuk a részleteket. Igyekszem közérthető lenni, de nem biztos, hogy sikerül. Ezt az írást azoknak szánom, akiket a szokásos politikai  kijelentéseken, olykor frázisokon túl is érdekelnek a választási rendszerek kijelölésének matematikai részletei. Sajnos részletekben bújik lényeg: a választási rendszer antidemokratikus jellege.

Az egyéni választókerületek kijelölésekor a Fidesz a gerrymandering klasszikus eszközeit alkalmazta, amiket több mint kétszáz éve ismer a történelem. Ennek alapvetően többféle technikája van, ezek közül kettő releváns számunkra: (1) a saját szavazatok súlyának növelése azáltal, hogy a biztosnak számító saját körzetekben kevés szavazó legyen, (2) az ellenfél szavazatinak „elpazarlása” azoknak a választókerületeknek a felnagyításával, amelyeket úgy is az ellenfél nyerne. Hogy valóban ez történt, az világosan látszik abból, hogy az új választókerületi beosztásban annál kisebb egy választókerület, minél jobban szerepelt ott a Fidesz a 2010-es választáson.

Ezt onnan tudjuk, hogy a Haza és Haladás Alapítvány vette a fáradtságot és megnézte, hogy a csaknem 12 ezer szavazókör korábbi választási eredményei milyen eredményt adnak ki az új választókerületi beosztásban. Bár voltak akik a HAHA bizonyos kijelentéseit kétségbe vonták, azt azonban senki nem kérdőjelezte meg, hogy a számításaik alapjául szolgáló adatbázis (ami innen is elérhető) hiteles.

Én is ez alapján az adatbázis alapján számoltam ki azt, hogy a választókerület nagysága hogyan viszonyul ahhoz, hogy 2010-ben hogyan szerepelt ott a Fidesz. Nos a tendencia - és a mögötte meghúzódó sunyi politikai szándék - teljesen egyértelmű. Az alábbi ábra egy koordináta-rendszerben mutatja a 106 új választókerületet, amelyben a vízszintes dimenzió mutatja a Fidesz százalékos támogatottságát, a függőleges pedig a szavazók számát a választókerületben. Óriási politikai vakság kell ahhoz, hogy ne lássuk: a Fidesznek leejt a pálya. Az összefüggés irányát a trendvonal is mutatja, a statisztikai kapcsolat is igen erős (a választókerületek népességszámának a szóródását 21 százalékban a Fidesz eredménye magyarázza.)

A miheztartás végett mutatom, hogy hogyan nézett ki ugyanez a korábbi választókerületi besorolás szerint. A fideszes politikusok által is hangoztatottakkal ellentétben a korábbi beosztás nem kedvezett egyik pártnak sem. Látható, hogy nincs semmiféle kapcsolat és a statisztikai mutatók is azt jelzik, hogy nem szignifikáns az összefüggés. Természetesen nem sírom vissza a korábbi választókerületi rendszert (ebben ugyanis óriásiak voltak a különbségek a választópolgárok számát tekintve) ám ebből látszik, hogy igenis lehet olyan választókerületi besorolást csinálni, ami senkinek nem nyújt igazságtalan előnyöket.

Egy menekülő út még logikailag kínálkozik azoknak, akik menteni akarják a fideszes választási rendszert: az, hogy a választókerületi rendszer ilyen mintázatot mutat a korábbi választási adatok alapján, abból még nem következik, hogy a jövőben is a Fidesznek fog kedvezni. Valami ilyesmivel próbálkozott a Nézőpont Intézet is, arra hivatkozva, hogy Magyarországon még nem olyan kiforrott a választói viselkedés, meg a jelöltek személyes is számít, szóval a múlt alapján nem lehet a jövőt modellezni. Lehet, hogy szebb  lenne a politika ha valóban ennyire nehéz lenne modellezni a jövőt, de az a helyzet, hogy a választási eredmények rendkívül erős területi folyamatosságot mutatnak. Egy erős jelölt be vagy kilépése a versenyből, vagy egy erős helyi politikus karaktergyilkossága persze módosíthat azon, hogy egy adott választókerületben választásról választásra mennyire változik meg egy párt helyi beágyazottsága, de esetek elsöprő többségében a pártok támogatottsága éppen annyira tért el az országos átlagtól, mint az előző választáson.

A Fidesz közeli műhelyek ezt eddig pontosan tudták. A Századvég megbízásából 1997-ben Kenneth R. Benoit, világhírű politológus végezte el a magyar választási rendszer modellezését. Meggyőződésem, hogy a Fidesz 1998-ban azért is tudta megnyerni a választást, mert pontosan modellezni tudta az akkori választási rendszer működését - sokkal jobban, mint a szocialisták. A Századvéges modellt követve dolgoznak a magyar elemző műhelyek és az elmúlt években meglehetősen pontosan tudták előre jelezni a mandátumeloszlásokat, már az első forduló előtt is. A módszer egyik nagyon fontos eleme, hogy az egyéni körzetekben lévő erőviszonyokat úgy becsülik meg, hogy az aktuális országos támogatottsági szintet megszorozzák egy együtthatóval, ami azt fejezi ki, hogy az adott párt támogatottsága az előző választáson mennyire tért el a választókerületben az országos átlagtól. Az előrejelzést a régi választási rendszerben tovább bonyolította, hogy azt is figyelembe kellett venni, hogy a kisebb pártok szavazói hogyan szavaznának a második fordulóban. A mandátumbecslő modellek próbája a választás: és az elmúlt választások során nagyon jól vizsgáztak. 2010-ben a Nézőpont is ilyen modellel becsülte a várható mandátumeloszlást. Akkor még ők is úgy gondolták, hogy lehet becsülni a jövőt a múlt választási eredményei alapján.

Had mutassak egy szemléletes példát arra, hogy miért gondolom azt, hogy ami 2010-ben nagyon előnyös lett volna a Fidesznek, az előnyös lesz a következő választás során is. Az alábbi koordináta-rendszer azt mutatja, hogy milyen az összefüggés a Fidesz 2010-es és 2006-os támogatottsági szintje között. Talán nem kell sokáig érvelnem amellett, hogy az összefüggés igencsak erős. Véleményem szerint a szakmáját komolyan vevő politikai elemző ezt az összefüggést nem kérdőjelezheti meg, főleg mivel ez korábbi választásokra is érvényes volt. Teljesen valószínűtlen feltételezés, hogy a következő választáson minden megváltozik, ami eddig állandó volt.

Az új választási rendszert sokkal könnyebb modellezni, mint a korábbit, hiszen nincsen második forduló. Én ezt a modellezést el is végeztem és most közzé is teszem azt az excel file-t, amivel bárki ellenőrizheti a számításaimat. Az egyéni választókerületi erőviszonyok becsléséről már szóltam, a listás mandátumok kiosztása pedig egyébként sem különösebb bonyolult. A modell használata rendkívül egyszerű: csak be kell írni a piros mezőbe az országos támogatottsági szintet és a kék mezőben már le is olvashatjuk a becsült mandátumarányokat. Ha valakit érdekelnek a részletek, a második és a harmadik munkalapon megtalálja ezeket.Természetesen ez a modell sem tökéletes, csak akkor képes modellezni például az ellenzéki pártok mandátumarányát, ha azok támogatottsága nem növekszik a sokszorosára. Nem tudja figyelembe venni a jelöltek személyét sem - ám ennek a hatása azonban eddig sokkal kisebb volt, mint ahogy azt talán sokan gondolják. 

Itt van tehát a mandátumbecslés, használja mindenki kedvére.

A számítások eredménye világos. A Fidesz akkor is megszerezheti a legtöbb mandátumot, ha nem rá szavaznak a legtöbben. Lehet-e demokratikusnak tekinteni egy választási rendszert, ahol a fideszes szavazók szavazata többet ér, mint az ellenzékieké? Szerintem nem.

Köszönöm a beérkezett véleményeket. A mandátumbecslés kapcsán egy éles szemű olvasóm kiszúrta, hogy a győztes töredékszavazatok számításában van egy rossz hivatkozás, mások az 5 százalékos küszöb hiányát tették szóvá. A második ábrából pedig lemaradt néhány választókerület. Mindhárom hiba javítva!