Hamarosan újabb fogaskerék kerülhet a helyére a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. A parlament ugyanis tegnap kezdte el tárgyalni Az Országgyűlésről szóló törvényt és a parlament házszabályának a módosítását. Az új törvény kapcsán leginkább olyan gumicsontokon rágódott eddig a nagyérdemű, mint a képviselők javadalmazása, a képviselők fegyelmezése vagy éppen a kissé avítt elnevezésű „háznagy” funkciója. Ezek sem lényegtelen kérdések, de vannak azért ennél fontosabbak. Például az, hogy továbbra is súlyosan korlátozva lesz a parlament munkájának a nyilvánossága. Vagy az, hogy hatályban marad az a tavaly év végén elfogadott házszabály-módosítás, ami lehetővé teszi, hogy a kormányoldal képviselői egy ülésszakban 6 alkalommal (tehát a rendkívüli ülésszakokkal is számolva akár évi 24 alkalommal) egy nap alatt átverjenek egy törvényt a parlamenten.
Az új parlamenti törvény igazi nóvuma azonban a következő mondat: „képviselőcsoport alakítására a képviselők előző általános választásán országos pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz, vagy annak jogutódjához tartozó képviselők jogosultak”. Magyarán csak azok a pártok alakíthatnak frakciót a parlamentben, akik indultak is a választáson. Első ránézésre ez rendjén valónak is tűnhet, hiszen – mondhatnánk – ne legyen frakciója annak a pártnak, amelyikre nem szavaztak az emberek. Akik eddig ezt a javaslatot bírálták, azok ezt leginkább azért tették, mert a Fidesz ezzel megfúrná, hogy a Demokratikus Koalíciónak frakciója lehessen az Országgyűlésben. Teljes joggal, hiszen azok a képviselők, akik elhagyták az MSZP frakciót, azt abban a tudatban tették, hogy idővel saját képviselőcsoportot alkothatnak. A parlament alkotmányügyi bizottságának tavaly ősszel kiadott állásfoglalása szerint a DK képviselői a kilépéshez képest számított hat hónap múlva „csatlakozhatnak képviselőcsoporthoz, illetve vehetnek részt új képviselőcsoport alakításában”. Na, mire ez a hat hónap lejár, már életbe is lép az új törvény. (Az LMP egyébként, egyedüliként a pártok közül, már tavaly ősszel is DK frakció megalakítása mellett szavazott.)
A felháborodás teljesen jogos, ugyanakkor szerintem téves az az elképzelés, hogy ezt a passzust elsősorban a DK-val való kitolás miatt emelik be a törvénybe. A Fidesznek komoly politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy Gyurcsányéknak frakciója legyen, hiszen a volt miniszterelnöknél – akit csak Hoffman Rózsa előz meg a népszerűtlenségi listán – senki sem tett többet azért, hogy aki Fidesz-szavazó volt, az az is maradjon. De a baj sajnos jóval nagyobb annál, mint hogy a DK-nak nem lehet frakciója. Ez a rendelkezés ugyanis teljesen ellentétes a parlamentáris demokrácia alaplogikájával, és hosszú távon súlyos károkat is okozhat a magyar demokrácia ügyének.
A képviseleti demokrácia ugyanis a szabad mandátum elvén alapszik. Ez azt jelenti, hogy a megválasztása után a képviselő a legjobb lelkiismerete szerint, minden befolyástól mentesen kizárólag a közjó érdekében cselekszik. Ezt az elvet nem sérti az, hogy a modern demokráciában a képviselők pártokban politizálnak, hiszen jogi értelemben a párt- és frakciófegyelem nem létezik. Éppen ezért, amikor a törvény meg akarja tiltani, hogy a parlamentben olyan pártok is alakíthassanak képviselőcsoportot, amelyek nem indultak a választáson, akkor súlyosan összekever két különböző dolgot: a pártok segítségével megvalósuló politikai megbízatást és a szabad mandátum elvét követő, közjogilag is létező mandátumot. Nem véletlen, hogy az európai demokráciák között alig találni olyat, ahol meg lenne tiltva a választáson nem induló pártok frakcióalakítása.
A javaslat abszurditásának jellemzéséhez vegyünk egy szemléltető példát. Tegyük fel, hogy egy párt a kampányban azt ígéri a választóknak, hogy megerősíti a demokratikus intézményeket, visszaszorítja a korrupciót, véget vett a megszorításoknak és az állami közszolgáltatások leépítésének. Tegyük fel, hogy ez a párt hatalomra kerülve ennek a programnak épp az ellenkezőjét valósítja meg. Tegyük fel, hogy ennek a pártnak néhány képviselője ehhez nem adja a nevét, kilép a pártból és egy új frakció alakítását kezdeményezi az eredeti program képviselete érdekében. A Fidesz törvénye értelmében nekik nem lenne módjuk frakciót alakítani.
Az országgyűlési törvény módosításának az a fő célja, hogy megakadályozza a Fidesz esetleges szétszakadását. Nem is feltétlenül ebben a ciklusban, de egy esetleges választási vereség után Orbán hatalmi pozícióját alapvetőn érintheti, hogy mennyire lesz képes egyben tartani a frakcióját. Mint arról már korábban írtam, a parlamenti létszám csökkentésének is ez az egyik értelme. „A negyedik választási vereséget (1994, 2002, 2006 és 2014) Orbán már nem biztos, hogy megúszná. Így még a mostaninál is nagyobb szüksége lesz arra, hogy hozzá hű mamelukokkal töltse fel a frakcióját. Márpedig száz végsőkig lojális jelöltet sokkal könnyebb találni az országban, mint százötvenet.” A választáson nem induló pártok frakcióalakításának tiltása kőkemény hatalmi eszköz lehet Orbán kezében.
Márpedig a magyar demokrácia és az alkotmányosság talpra állításához 2014 után óriási szükség lenne egy az Orbán-rendszerrel kritikus jobboldali pártra – és tetszik nem tetszik, ez leginkább a Fidesz romjain jöhet létre. Elek Istvánnal és Majtényi Lászlóval egyetértve én is azt gondolom, hogy az alkotmányosságot csak úgy lehet helyreállítani, ha az új alkotmány a politikai közösség egészének az értékeit fejezi ki. Egy ilyen, táborokon átívelő konszenzus kialakulásának az esélyét csökkenti az, hogy az új törvény megpróbálja összenöveszteni azt, ami nem tartozik egybe: az alkotmányt tisztelő és az arra fittyet hányó jobboldaliakat.
