Tegnap a Fővárosi Törvényszék első fokon kimondta, hogy a Médiatanács jogellenesen tagadta meg a szerződés aláírását a Klubrádió által elnyert 92.2 megahertzes frekvenciával kapcsolatban. A törvényszék nem is tehetett volna mást. A Médiatanácsnak ugyanis semmilyen jogi indoka nem volt arra, hogy elvegye a Klubrádiótól az elnyert frekvenciát. Politikai indoka persze annál inkább – és az elmúlt másfél év szinte minden döntése azt mutatja, hogy a csak fideszes tagokból álló médiatestületet valóban politikai alapon hozza a döntéseit.
A Médiatanács anno arra hivatkozva tagadta meg a jogelőd ORTT által odaítélt frekvenciáról szóló szerződés aláírását, hogy a Klubrádió nem mondott le az általa már használt frekvencia sugárzási jogáról, egy tulajdonos pedig nem üzemeltethet két rádiót ugyanabban a vételkörzetben. Ezzel az érvvel két probléma van. Az egyik, hogy a Klubrádió soha nem is akart két rádiót egyszerre üzemeltetni, hiszen a pályázatában szerepelt, hogy mielőtt megkezdi a 92,9-es hullámhosszon a sugárzást, addigra a 95,3-ason befejezi az adást. A másik probléma, hogy Szalai Annamária még fideszes ORTT-delegáltként messze nem volt ennyire kényes az összeférhetetlenségi szabályokra, amikor 2009-ben az ORTT szoci delegáltjaival kilobbizta, hogy a Class Rádió és a Neo FM kapja a két országos rádiófrekvenciát. Történt ugyanis, hogy a Class Rádió mögött álló Fidesz-közeli Advenio Zrt. a pályázatában elfelejtette jelezni, hogy részesedéssel rendelkezik a Lánchíd Rádióban, ezért ki kellett volna zárni a pályázatból. Nem így történt. A Fidesz-közeli cég vitte az egyik frekvenciát, az MSZP-közeli a másikat. Azóta jogerős ítéletmondta ki, hogy a pályázat törvénysértő volt. Az egyik riválist akkor arra hivatkozva zárták ki a pályázatból, hogy üzleti terve megalapozatlan volt, ami azért mókás dolog, mert a győztes pályázatok legalább ennyire rózsaszínek voltak. Nem is teljesültek. Ám mint azt a minap pedig a médiahatóság újságírói kérdésre nyilatkozta: „az üzleti terv megvalósulását a hatóság utólag nem vizsgálja, a tényleges gazdálkodási adatoknak nem kell pontosan megfelelniük a tervben foglaltaknak, hiszen ez, mint neve is jelzi, csak egy terv”.
Szalai Annamáriának most már sokkal könnyebb a dolga, hiszen az egyszínű médiatanácsban már nem kell az MSZP-s delegáltakkal egyezkedni a frekvenciákról. Ennek megfelelően a helyi rádiófrekvenciák kiosztásánál tarolt is a Lánchíd Rádió és Szalai kedvenc rádiója, a Mária Rádió. Ahogy azt a Mérték Médiaelemző Műhely kiváló elemzésekimutatta, a Lánchíd Rádió „ahol elindult, ott nyert is, illetve ahol nem nyert, ott sem alulmaradt a többi versenyzővel szemben, hanem vagy visszavonta a pályázatát (Várpalota, Veszprém), vagy a Médiatanács nem vette figyelembe az ajánlatát (Celldömölk, Sárvár, Pápa, Mór), mivel nyertessége esetén túllépte volna a médiatörvény tulajdoni korlátokra vonatkozó szabályát”. Ahol többen pályáztak a frekvenciára, ott a Lánchíd Rádió abban volt jobb a Médiatanács szerint, hogy többi helyi tartalmat vállat, mint a riválisai. Ám a pályázatban vállalt helyi tartalom is csak terv marat. A pofátlanság netovábbja, hogy a frekvencia elnyerés után módosították a szerződéseket és kivették belőle helyi tartalom szolgáltatását, így a szinte az egész Nyugat-Magyarországot lefedő frekvenciákon a budapesti központi adás hallható.
Szalai azonban nem feledkezett meg régi MSZP-s harcostársáról, Ladvánszky Györgyről, akivel közösen golyózták ki a Danubius és a Sláger Rádiót, 2007-ben pedig pályázat nélkül több tízmillió forintot osztottak ki egymás támogatottjainak. Ladvánszky bekerült a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) felügyelőbizottságába. Ez azért fontos, mert a Fidesz lopakodó médiaszabályozására révén egyre több feladatot és vagyont megkapó Alap fölött a parlament semmilyen kontrollt nem gyakorol, annak pénzügyeit kizárólag a Szalai által kinevezett felügyelőbizottság ellenőrzi. Márpedig itt horribilis vagyonról és rengeteg pénzről van szó. 2012-ben 70 milliárd forintról. Az alap vezérigazgatója Böröcz István, aki a közelmúltban leginkább azzal hívta fel magára figyelmet, hogy karácsonyi dalokkal kedveskedett a tisztességes közmédiáért éhségsztrájkoló volt tévéseknek, illetve azzal, hogy állítása szerint nem volt ügynök. Szalai, Ladvánszky, Böröcz. Micsoda egy „dream team”. A biciklimet nem bíznám rájuk, nemhogy évi 70 milliárd forintot.
