Ma újra botrányos dolgok történtek a kulturális és sajtóbizottság ülésén. Mint ismeretes az Alkotmánybíróság tavaly év végén megsemmisítette a médiaszabályozás számos elemét és a parlamentnek május 31-ig adott határidőt a rendezetlen kérdések tisztázásához. Bár az LMP már az AB döntés másnapján elkészített egy törvényjavaslatot a helyzet orvoslására, a kormánynak ennél több időre volt szüksége, és csak múlt hét végén nyújtotta be a sajátját. Viszont a szokásos rohamtempóban darálná át a parlamenten az új törvényt, hiszen tegnap már megvolt az általános vita, ma vita, holnap a szavazás a módosító indítványokról, és pénteken már szavazunk is a törvényről.
Ez ám a tempó.
Tegnap közel éjfélig tartott a vita a javaslatról, éjfélig lehetett benyújtani a módosító indítványokat és ma reggel fél 9-kor már a bizottság tárgyalta is ezeket.
Szabó Csaba Fideszes képviselőtársam rendkívül hatékonyan dolgozott. Bár a törvény vitájához nem szólt hozzá, sőt emlékem szerint még médiaügyekhez soha nem szólt hozzá, most nagyon megszaladt a tolla. Kilométer hosszú módosító indítványt nyújtott be az éj leple alatt, amit jó eséllyel senki nem olvasott, tekintettel arra, hogy az ember éjszaka alszik – szégyellem, én is ezt csináltam.
Na most a javaslat totál házszabály-ellenes, hiszen módosító indítvány csak olyan paragrafusokat érinthet, amiket az eredeti törvény is, vagy legalábbis azzal szorosan összefügg. Ennek eldöntése a bizottság feladat. L. Simon László bizottsági elnök kérte is Szabó Csabát, a módosító indítvány benyújtóját, hogy érveljen a javaslat mellett. Az elsöprő erejűnek nem nevezhető beszéd végül rendkívül rövidre sikeredett – a képviselő gyámoltalan hangon végül igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy véleménye szerint a módosító tartalmilag összefügg-e az eredeti javaslattal.
Ez persze orbitális hazugság. Az ellenzéki képviselők ki is vonultak az ülésről.
Ennek a javaslatnak - amit a biztosan nem a beterjesztője írt, de szerintem még csak nem is olvasta azt - nem a benyújtott javaslathoz van köze, hanem a Klubrádió kicsinálásához. A benyújtott javaslatnak ugyanis – más kérdések mellett – az az értelme, hogy a Klubrádió által a bíróságon visszaperelt – még az ORTT-től pályázat útján elnyert – frekvenciát közösségi frekvencia helyett kereskedelminek lehessen átnevezni. Abba feltehetően már beletörődött Szalai Annamária, hogy a Klubrádió mindenképpen frekvenciához fog jutni. Ezért most inkább azzal próbálkozik, hogy gazdaságilag kicsinálja. Azáltal ugyanis, hogy a kereskedelminek minősítik át a frekvenciát, évi kb. 45 millió médiaszolgáltatási díj kifizetésére kötelezik a rádiót, amit a mai médiaviszonyok között nagyon nehéz lesz kifizetni. És ezzel a budapesti régióban a Klubrádió lesz az egyetlen beszélgetős rádió, amelyiknek fizetnie kell. A Nyerges-Simicska birodalomhoz tartozó Lánchíd Rádió például nem fizet. Sőt, komoly támogatást kapott a Médiatanácstól a többi civil rádió rovására.
A Klubrádió kezd a magyar sajtószabadság ügyének állatorvosi lovává válni. Nagyon gyengének érezheti magát az a hatalom, ami ennyire retteg egy kb. félmilliós hallgatottságú rádiótót. És egyáltalán, amelyik ennyire fél a sajtó szabadságától.